Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

(Tan)erőn felül: a közoktatásügy helyi alakváltozatai

egyben a legnépesebbek is voltak. így a fővárosi hatóságnak sem igen lehetett más választása, mint hogy a viszonylag szűkös anyagi forrásokat is elsősorban ezekbe az övezetekbe áramoltatja. Sok volt-e ez, vagy kevés, a fővárosi beruházások összvolumenét, továbbá a társadalmi igényeket, illetve a közoktatás-politika elsődleges célszempontjait véve figyelembe? Az alábbi tények a szűkös pénzügyi kereteket a lehetőségekhez képest ésszerűen felhasználó városvezetés eredményességére látszanak utalni.

1873-ban az iskolábajáró gyermekek mintegy 30%-ajárt „bérházakban szorongó” községi iskolába, nélkülözve a speciális épület nyújtotta „pedagógiai és egészségügyi előnyöket”. Ám a fenti beruházások nyomán az 1890-es évek közepére a fővárosi tulajdonú iskolaházak aránya immáron 90% fölé emelkedik.825 A törvény nem jelölt meg túlzottan magas követelményeket az elemi iskolák osztálylét- szám-maximumát, illetve az osztályterem méreteit illetően. A tárgyidőszak kezdetén azonban az iskolák átlagadatai még ezen szerény követelményeknek sem voltak képesek megfelelni — a korszak végén mindazáltal már mindkét mutató esetében javult a helyzet.826

S mindezek folytán az iskoláztatás leglényegesebb alapadatát, az iskolai létesítmények befogadóképességét tekintve is örvendetes változásnak lehetnek tanúi fél emberöltő múltán a főváros közoktatásügye iránt érdeklődők. Míg ugyanis 1876-banaz illetékes tanácsnok még afölött sajnálkozott, hogy noha „a tanköteles gyermekek iskoláztatása mind jobban gyökeret vervén a nép rétegeiben, sajnosán ta- pasztaltatott, hogy afőváros iskolái a jelentkező gyermekeket nem képesek mind befogadni... az időszak végén, 1889 őszén Alkér Gusztáv tanácsnok viszont már arról értesítheti örömmel a polgármestert, miszerint „most először történt, hogy helyhiány miatt egyetlen tanköteles gyermek sem lett visszautasítva ”.827 A második ciklus végén tett azon büszke polgármesteri kijelentésnek, mely szerint a főváros „ ha

825 STK XXX. 1900. 3. p.

826 1868:XXXVHI. te. 27. §: tantermenként 60 gyermek s gyermekenként 8-12 köblábnyi hely. 1873: átlagban 68 tanuló szorongott egy osztályteremben, ám az 1890-es évek fordulóján már 60 alatti az aránymutató (STK XXX. 1900. 2, 5. p.).

827 BFL IV.1409.b. 710/1877. pm. ein. sz. Békey Imre tanácsnok jelentése a VIII. tanácsi ügyosztály 1876. évi működéséről; 202/1890. pm. ein. sz. Alkér Gusztáv tanácsnok jelentése a VU. tanácsi ügyosztály 1889. II. félévi működéséről.

341