Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Presztízsigény és elemi szükséglet a fizikai infrastruktúra-fejlesztésben

teni az ügyet a holtpontról, függőben tartva az általános csatornázás kérdését.642 A bírálóbizottság 1877. július 9-ei jelentésében a Bazalgatte-Reitter koncepción alapuló Lechner Lajos-féle tervet fogadta el.643

Ezzel szállt szembe Beivinkler Károly erdőmémök, a középítési bizottmány tagj a, aki takarékossági megfontolásokra hivatkozva már 1872-ben is megkísérelte elfogadtatni a nagykörúti második főgyűjtő csatorna tervét elvető, s csupán egy Duna-parti főgyűjtő létesítését javaslatba hozó elképzelését. Előteijesztése túlmutat önmagán, ezért érdemes kicsit közelebbről is figyelembe vennünk.

Az 1878. június 27-ei közgyűlésen előterjesztett indítványa korábbi nézeteit tükrözte, s a közgyűlés - Gerlóczy Károly alpolgármesternek, a középítési bizottmány elnökének nagy bosszúságára-az abban foglaltakat további vitára alkalmasnak minősítette.644 Az alpolgármester joggal mutatott rá azon abszurditásra, amely ugyanakkor a közgyűlés üzemszerű működésének saj átossága volt, hogy széleskörű szakmai konszenzuson alapuló, adott esetben műszaki szakkérdések ötletszerű községpolitikai felvetések áldozataivá válhatnak. Mint megjegyezte: „most, midőn a tervek megbírálva, készen vannak, az utolsó percben jön egy indítvány, mely a gondos megfontolás után javaslatba hozott tervekre egyszerűen ráfogja, hogy azok nem érnek semmit, sőt a fővárosra nézve veszedelmesek. ”

Tekintélyelvű alapon csatlakozott ezen állásponthoz Tavaszy Endre, nem vonva meg bizalmát a középítési bizottmánytól, amelyben „a legkitűnőbb szakférfiak foglalnak helyet", míg Steiger Gyula az akció inkorrekt voltát nehezményezte. Ugyanakkor nem zárkózott el a javaslat pénzügyi szempontú megvizsgálásától. A tekintélyes városatya álláspontja kedvező lélektani helyzetet teremtett a Beivinklerrel, illetve indítványával szimpatizálók számára. Sztupa György bel- ső-józsefVárosi virilista patikus, kerületi esküdt, aki főként az árva- és népkonyha-ügyekben mutatott aktivitást, s az előterjesztőhöz hasonlóan a korabeli fővárosi középpolgárság jellegzetes alakja volt, határozati javaslat formájában sietett segítségére. A javaslatnak főként a „nagy megtakarítások’’ lehetőségét megcsillantó

642 BFL IV.1403.a. 544/1874. A felkért szakértők: William Lindley (London), Clay Durand és Mille (Párizs), O. Dollmann (Hamburg), valamint Bodoki Lajos, Lechner Lajos és Vogler Ji5- zsef voltak. 32/1875., 191/1875. kgy. sz. JELENTÉS, 1873-1874. 50-51. p.

643 BFL IV.1403.a. 616/1877. kgy. sz. CSATORNÁZÁS, 1972. 36-37. p.

644 BFL lV.1403.a. 381/1878. kgy. sz. Pesti Napló, 1878. június 28.

293