Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Közérdek, magánterület: városrendezési célszempontok, eszközrendszer és konfliktusok

1878 kivételével minden évben jutott a gellérthegyi-tabáni apróházas övezet felszámolására, annak zöldterületté alakítására; ezen területet illetően a főváros az apró - ám következetes - lépések taktikáját követte.S92 A Belvárost érintő szabályozási tevékenység nagy erőforrások igénybevételével annak északi részén az ún. Fehér Hajó épülettömb eltávolításával a városrész és a Lipótváros közötti közlekedési kapcsolat megteremtését célozta, a Belváros déli részén pedig a Molnár utca és környéke szintén közlekedési célú kezelésbe vétele volt a fővárosi kezdeményezések célja.593 Ahetvenes évek szűkös erőforrásai közepette is háromszor annyi jutott ezen balparti beavatkozásokra, mint a jobbpartiakra, amely tevékenység jobbára csupán a Tabánra és a Fő utca szabályozására korlátozódott. A nyolcvanas évtized viszont, hogy úgy mondjuk a budai hegyvidék felfedezésének időszaka, amelynek következtében viszont már csaknem egyenlő arányban oszlik meg a figyelem jobb és balpart között. A pesti oldalon a Kerepesi út bővítése, avagy - a Közraktárak létesítésével összefüggésben - a Csepel rakpart szabályozásával kapcsolatos kisajátítások végrehajtása említhető a nagyobb projektek körében. A budai oldalon viszont beúsznak a képbe a Svábhegy és környéke nyaraló- és üdülőövezeti kiala- kításának-rendezésének a fővárosi elit érdeklődését messzemenően felkeltő útsza- bályozásai, erdőrendezési munkálatai, mint pl. a zugligeti Laszlovszkytól a Fácánig vezető út építése; a Mártonhegyi út folytatólagos kiépítése; a Hosszúréti és Madárhegyi dűlőket elválasztó út létesítése, stb.

A budai hegyvidék „felfedezése” persze előtérbe állította a gyönyörű, erdős terület igénybevételének kérdését, a magánérdekekkel való ütközés lehetőségét. A „ köz- mulatóhely” létesítése kapcsán fölmerült a funkció kérdése is: vurstli-szerű relaxációs igényű közterület avagy rekreációs célzatú „belturisztikai” zöldövezet kialakítása az elsődleges cél? Az alapkérdés azonban az volt, mindennek biztosítása csupán luxus vagy elemi igény? Aközgyűlés messzemenően megosztott volt e tekintetben. 1874-ben Ids többséggel szavazta csak meg Scheich Károly I. kerületi esküdt indítványát a Svábhegyi Nagyrét kirándulóhellyé történő átalakításról,594 1 8 87-ben pedig egy szavazat híján meg is bukott egy nagyobb budai terület e célból való megvásárlásának tanácsi javaslata. A főváros tanácsa joggal érezte úgy, hogy elérkezett

592 BFL IV.1403.a. 455/1878., kgy. sz.

593 BFL IV.1403.a. 149/1875., 150/1875. kgy. sz.

594 BFL IV. 1403.a. 133/1874., 721/1874. kgy. sz. A Hon. 1874. november 5.

276