Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)
A cselekvés helyi értéke: helyhatósági törekvések és eredmények - Anyagi feltételek, szervezeti és igazgatási sajátosságok, módosítási törekvések
A kerületi elöljáróság ennek értelmében tehát mégsem pusztán a központi városigazgatás, a fővárosi tanács egyszerű segédszerve volt, hanem ezen felül még, illetőleg ezen feladatkörbe ágyazottan fontos társadalmi célfeladatot is teljesítenie kellett. Elsősorban a különféle rendészeti jellegű ténykedés révén, ám az esküdtek társadalmi megbízatása alapján, egyfajta patronátusi szerepkörben. Sem a tettvágy, sem a jobbító szándék nem hiányzott az 1873-ban megválasztott kerületi elöljáróságokból, -tanúságul szolgálnak erre az éves működésről fennmaradt, némelykor telj edelmes j elentések—ám a vázolt körülmények és a belső ellentmondások, no meg a létszámhiány mégis csakhamar a működésképtelenség szélére juttatták őket. Ezért a civil aktivitás és felelősségérzet közcélú kiaknázásának e korai kísérletét a kilencvenes években már a hivatalnoki megbízhatóság és szakismeret eszméje és igénye váltja fel. Az alábbiakban részint jelentéseik, részint lakossági panaszbeadványok elemzése révén kísérelünk meg képet adni az egykorú hatóság-lakosság kapcsolatról, az 1870-es, ’80-as évek fővárosi mikrohatalmi viszonyairól.477 A feltárt adatok arra utalnak, hogy a kerületi igazgatási rendszer kialakításakor egyfajta kettős törekvés és attitűd érvényesült. A hagyományos szemmel tartás, kordában tartás (reglementáció), s az ezt kiegészítő „szükséges és elégséges rásegítés” elve és gyakorlata egyrészről - valamint az egyre szorosabban szabályok közé zárt városi életvitelből eredően a hatalom egyre aktívabbá és egyre instrumentáli- sabbá válásának tendenciája másfelől. Paradox jelenségként regisztrálható, hogy míg korábban a hatósági beavatkozás bár minimalizáló tendenciájú, ám mivel közvetlen és személyes jellegű volt, széles lakossági felületen történt; ellentétben az „egyre modernebb időkkel”, mikoris a normatív szabályozás révén egyre intenzívebb hatalmi jelenlét ellenére a személyes, intim vonás viszont elhalványul, s a városi hatalom egyre inkább idegen „külső erőként” tűnik fel. A törvényhatósági bizottsági választásokat jellemző választói közöny a kerületi esküdtek vonatkozásában még fokozottabban érvényesült. Már az 1873. november 29—30-án megtartott legelső esküdtválasztás is — amint a sajtó fogalmazott — „ botrányos részvétlenséggel, mely sem a választókra, sem a megválasztottakra nem hí477 A Foucault által körülírt mikrohalmi struktúrák, mint fegyelmező mechanizmusok jelentőségéről: GyáNI, 1997. 243
