Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

A cselekvés helyi értéke: helyhatósági törekvések és eredmények - Anyagi feltételek, szervezeti és igazgatási sajátosságok, módosítási törekvések

zelgő” - ment végbe.478 Ez ismétlődött később is. A hosszas halogatást követően végül 1878-ban megtartott második választás során az egyes kerületekben a jelentkező választók létszáma csupán 3-400 fő körül mozgott, ám a ténylegesen szavazók még ennek is csak töredékét alkották: a népes Terézvárosban például csak 175-en, a Ferencvárosban pedig - írd és mondd — 12 választó járult az urnák elé. S noha az esküdtválasztás kerületi ügy volt, a várospolitikai érdekeltség és érdeklődés korlátozott voltát, roppant szűk társadalmi keresztmetszetét mindennél jobban illusztrálja, hogy ekkor, 1878-ban a főváros összes esküdt-szavazójának durván egyharmada egyszersmind városatya is volt az 1848 és 1882 közötti időszak valamelyik — pesti, budai, óbudai vagy budapesti - közgyűlésében!479 Igaz, a tanács sem sietett a lakossági érdekérvényesítés erőltetésével, mivel az intézmény személyi stabilitására törekedett. Legszívesebben el is tekintettek volna „a már magukat begyakorolt” esküdtek kisorsolásától — ám erre nem nyílt mód.480

Kik töltötték be ebben az időszakban a hatóság és a lakosság közti viszony szempontjából kulcsfontosságú esküdti funkciókat? A rendelkezésre álló adatok mind az 1867-es pesti, mind az 1873-as, valamint a tíz évvel későbbi budapesti esküdtválasztási eredmények vizsgálatát, s azoknak a közgyűlési tagsággal való összevetését lehetővé teszik.

A közgyűlés összetételéhez hasonlóan, a kerületi esküdtek esetében is figyelemre méltó változásokat tapasztalunk. Az 1867-es és az 1873-as adatokat vetve össze, értelmiségi és nem értelmiségi rétegarányok tekintetében ugyan nem sok eltéréssel találkozunk (1867:34,9/65,1%; 1873:37,2/62,8%), ám az egyes rétegcsoportokon belüli foglalkozási tagolódás, valamint a régiek és újak arányai tekintetében már bizonyos elmozdulást észlelünk. Az esküdtek esetében a közgyűléshez képest radikálisabb kicserélődés történt, hiszen a 80 esküdt közül csupán 11 -en voltak, akik már korábban is hasonló funkciót töltöttek be. A tradicionális városrészi indentitás erejét jelzi, hogy ezen személyek relatív többsége (6 esküdt) az ebből a szempontból igen pregnáns IX-X. kerülethez tartozott. S nyilván nem véletlen, hogy míg ők a hagyományos helyi iparűzők világának képviselői, az újként megválasztott két személy viszont éppenséggel a kereskedők és az értelmiség soraiból

478 A Hon, 1873. december 2.

479 BFL IV. 1407. b. 515/1/1878. lvt. sz.

480 Pesti Napló, 1878. március 8.

244