Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)
A cselekvés helyi értéke: helyhatósági törekvések és eredmények - Anyagi feltételek, szervezeti és igazgatási sajátosságok, módosítási törekvések
bé j elentett megvalósíthatatlan feladatot a városegyesítés utáni évtizedekben tömegével napvilágot látott különböző igazgatási jellegű törvények, miniszteri rendeletek és fővárosi szabályrendeletek végrehajtása. Az új kerületi intézményrendszer jelentősége, működési jellemzői jól dokumentáltak, viszont a feledés homálya borítja az 1893 előtti, az 1872-es városegyesítési törvényben körvonalazott, s közvetlen szervezeti előzményekkel rendelkező elöljárósági rendszert.445 Ennek a nyolcvanas évek végére nagymértékben disz- funkcionálissá váló archaikus szervezete, működési sajátosságai csaknem teljesen ellehetetlenítették az önkormányzat működését. Az intézmény szervezettörténete, s a kialakult válságjellege remek lehetőséget biztosít számunkra városi vezetők és vezetettek, a helyi hatalomgyakorlás időbeli változóinak, viszonyrendszerének, jellemző vonásainak tanulmányozására. Jóllehet sem apesti, sem abudai 1867-es házszabályok nem tesznek említést városrészi igazgatási szervekről, ilyenek - külvárosi albíróságok alakjában — mindazonáltal léteztek az egyesítés előtti időkben is. Az 1872-es törvényi szabályozás alapjául szolgáló 1869-es Gerlóczy-féle pestvárosi törvénytervezet erre vonatkozó felvetése sem előzmény nélküli tehát.446 Ajavaslat újszerűsége sem a decentralizáció puszta eszméjében, hanem annak kizárólagosan a közigazgatási tevékenységet illető voltában rejlett. A bíráskodás és a közigazgatás 1870-71-ben történt szétválasztásával, s királyi járásbíróságok létrehozásával kerül ugyanis a városi tanács abba a helyzetbe, hogy a korábbi külvárosi bíróságok közigazgatási jellegű feladatkörének ellátása végett külön városrészi szervek létrehozására kényszerül. Ezt megelőzően ugyanis a külvárosi bíróságok látták el - ősidőktől fogva, 1863-tól pedig szabályutasításba foglaltan is - a helyi igazgatási feladatokat. Ezen szabályutasítások rendelkezései módot nyújtanak számunkra arra, hogy képet alkothassunk a városi hatalomérvényesítés célszempontjairól és jellegéről, annak természetéről, a reglementáció formáiról. E szerény, ám mégis létfontosságú helyi intézmények voltaképpen a városi közösség kollektív magatartási mintáinak kialakításában működtek közre.447 A korszakunkban működtetett kerületi elöljárósági rendszer 445 FLAXMAYER-MEDRICZKY; SIPOS, 1996. 44-46. p. 446 GÁRDONYI, 1913. 33. p. 447 FOX, 1977. 3. p. 228
