Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Várospolitikai tézisek és programok az 1860-as, 1870-es években - Nemzeti centrum, mint lokalitás: a megoldhatatlan dilemma. Szupralokalitás és a főpolgármester szerepe

Nézetem szerint a főpolgármester választásának körülményei testesítették meg ezen koncepciót, s rá várt ezen koordináció akár szimbolikus végzése. Mindez azonban mondhatni „tudattalanul” zajlott, s a felszínen számos aggályt fogalmaztak meg a funkcióval szemben. Már a jogszabályalkotás időszakában, s később is gyakran tekintették pusztán reprezentáló díszfigurának, afféle „ ötödik keréknek ”, aki úgymond „afelelőtlenség hatalmát” testesíti meg.20 A vélekedés azonban - úgy vélem - éppen a nemzeti közmegegyezésen alapuló főváros-fejlesztési program transzformációs avagy „szupra-jellegével” kapcsolatos különleges szükségletről feledkezik meg. A főpolgármester sajátos közvetítő funkciója azon közigényből kellett következzék, amely a főváros sokoldalú, sokrétű fejlesztésében országos érdekek előmozdítását látta. A kormány tehát nem az egyébként sem túl befolyásos merev autonomisták miatt döntött úgy, hogy kinevezett föispáni poszt helyett a várospolitikai tényezőkkel egyeztetett eljárás eredményeként, választás útján állít „köztes pozíciójú” főpolgármestert a közgyűlés élére. Azért cselekedett így, mert ellenkező esetben az adott városi dimenziókon túlmutató, ám a várospolitikai tényezők egyetértését igénylő, mi több tőlük el is várt hozzájárulás, ill. kezdeményezések biztosítása nehézségekbe ütközhetett volna! S mivel a város- politikai alapkérdések tekintetében nem álltak fenn markáns szemléletbeli különbségek kormány és városháza között, nem okozott különösebb problémát a személyi meghatározottságokon nyugvó bizalmi alap biztosítása sem. Senki sem vélte úgy, hogy az országos érdeknek a városi érdektől való pusztán elméleti megkülönböz- tethetősége magára a városra veszélyeket rejthet. A lokális meghatározottságok fenntartásának szemléleti lehetőségét kiiktatta az urbanizációs hátramaradottság felszámolásának sürgető igénye.21

Ráth Károly 1873-1898 közötti főpolgármesteri tevékenysége jól példázza a többoldalú igények érvényesítésének lényegében sikeres folyamatát. Hatévenkénti beiktatási beszédeinek vissza-visszatérő fenti „szupra-lokális indíttatású” fordulatai a kormányzati törekvések mellett a szűkebb városi közvélemény nézeteivel is egybevágtak. Mint hangsúlyozta: ,,haa mai európai constellatiók között azt akar20 Ld. Molnár György felszólalását In: GÁRDONYI, 1913. 272-273. p.

21 Az országos érdekek primátusára vonatkozó szemlélet legkomplexebb kifejtése Havas Sándor honvédelmi minisztériumi államtitkártól származik, aki az 1873-as első főpolgármester-választás alkalmával az uralkodó első helyen megnevezett jelöltje is volt. In: GÁRDONYI, 1913. 132-145. p.

21