Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Várospolitikai tézisek és programok az 1860-as, 1870-es években - Nemzeti centrum, mint lokalitás: a megoldhatatlan dilemma. Szupralokalitás és a főpolgármester szerepe

juk, hogy miis betöltsük azon szerepet, azon hivatást, mely a müveit nemzetek családjában minket megillet”, akkor Budapestnek oly központnak kell lennie, amelyben „ tudomány és művészet, ipar és kereskedelem, polgári és politikai erény, valamint mindenjó s hasznos felé törekvés egyaránt honosuljon, oly központ, melyből minden szellemi mozgalom kiinduljon, mely a tiszta polgári erény, az igaz ha- zafiság és műveltségnek egyrészt, másrészt pedig a hazai ipar és kereskedelem, s vagyonosságnak, mint az önállóság egyik biztosítékának, gyúpontja legyen’'}2 Ráthnak az önkormányzat jogait aggályosán tiszteletben tartó hivatali tevékenysége és jovialitása bizonyos korlátozott népszerűséget biztosított számára.

Nyomban az új képviseleti szerv működésének megkezdését követően egyébként érdekes vita kerekedett a közgyűlésben a főpolgármester hatásköréről. A megnyilvánulások alapján képet alkothatunk magunknak mind az autonómia felett féltékenyen őrködő városatyák kifinomult jogérzékéről, mind pedig a főpolgármesterrel szemben támasztott elvárásokról. Az elvi diskurzus apropóját egy látszólag mellékes ügykezelési kérdés: az uralkodónak a fővárosi szegények számára juttatott személyes adomány mikénti intézésének ügye szolgáltatta.* 23 Ráth a tanácsot kívánta megbízni az összeg szétosztásával, a közgyűlés azonban—mivel a törvény nem tette lehetővé a főpolgármester számára az adminisztrációval való közvetlen rendelkezést - ezt elvetette. Szentkirályi Mór szerint „ a miniszter a törvényhatóság mellőzésével a főpolgármesterhez intézte a leiratot; ez tehát tisztán a főpolgármester hatáskörét illeti, ennélfogva a tanácsra nem ruházható. ” Több hozzászóló is úgy vélte, a közgyűlésnek utasítania kellene a főpolgármestert, hogy saj átkezűleg ( ! ) ossza szét a pénzt a szegények között. Szentkirályi viszont úgy vélte: „ a közgyűlés Őfelségének köszönetét szavazhat, de a főpolgármesternek semminemű utasítást nem adhat. Csekélynek látszik a kérdés, de szónok szükségesnek látja, hogy a közgyűlés ekképp határozzon, mert a kormány egészen mást akar csinálni a főpolgármesteri állásból, mint azt a törvény szabja meg, s ennek kell elejét venni. ’’ Ehhez az állásponthoz maga az érintett is csatlakozott, s a közgyűlés éljenzésétől kísérve kijelentette: „ ... nem tudja ugyan, mit akar csinálni a kormány a főzi BFL IV.1403.a. 2/1873. (október 30.) kgy. sz.

23 Az összeget az uralkodó a magánpénztárából utalta át 327 folyamodó számára. Ebből 600 forintot az I., 400-at a IL, 200-at a III. kerületi elöljáróság, valamint 1790 forint 40 krajcárt a szegényügyi igazgatóság kapott meg kiosztásra. BFL IV. 1402. b. 44/1873., lvt. sz., 4036/1873. Bm. ein. sz.; 87/1873. lvt. sz.

22