Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Csoportkép, fővárosi háttérrel – A városatyák - Társadalmi profil

Az ezen rétegekhez sorolandókat a Manchesteri Statisztikai Társaság kulturális meghatározottságaiknál - magyarán hiányosságaiknál — fogva nem is tekintette például a középosztály részének.232

Az európai színtéren nagyjából általánosnak nevezhető jellegzetességek figyelembe vételével tekintsük át a budapesti helyzetet, annak időszakonkénti módosulásait. Noha jelen munka csak a kilencvenes évek elejéig követi a változásokat, ám mivel adatfelvételünk a dualizmus-kori tóvárosi közgyűlés egészéről készült, ezért a főbb trendek alakulása tekintetében az egész korszakra vonatkozóan képet alkothatunk magunknak.

A foglalkozási főcsoportadatok alapján általánosságban megállapíthatjuk, hogy az 1873-as nagy átalakulás jelentős hatást gyakorolt a fővárosi közgyűlés összetételére. Annak addigi belső arányait döntő módon megváltoztatta, s ezen időponttól kezdve tendenciaszerű változások kiindulóponjának tekinthető. Az 1867-es, általunk „virtuálisan egyesített” pesti-budai-óbudai képviselőtestületek foglalkozási adatsoraival összevetve, az egyesítéskori közgyűlés sokkal értelmiségibb arculatúnak hat (különösen az orvosok számának több mint kétszeresére növekedése feltűnő); a reálterületek megoszlása tekintetében pedig elsősorban a hagyományosnak tekinthető iparűzők háttérbe szorulása mellett a kereskedelmi tényezők előretörése érdemel figyelmet. Az 1873-as átalakulás tehát komoly elrugaszkodást jelentett a korábbi meghatározottságoktól, ám a foglalkozásszerkezet, lassabb ütemben ugyan, de ezt követően is jelentős mértékben és tendenciaszerűen módosult. Körülbelül az 1890-es évek közepéig - a külhoni helyzethez hasonlóan - Budapesten is a különféle értelmiségi rétegek, de főként az ügyvédek, továbbá mind a magán, mind az állami hivatalnokok folyamatos aránynövekedése tapasztalható. A századfordulótól fogva viszont — utóbbiak visszaszorulása mellett - a reáltereületek képviselőinek ismételt előretörését érzékelhetjük. A kereskedelem és az ipar képviselői a közlekedési és a finánctőkével, valamint a jogászokkal együtt -sa különféle humánértelmiségi és hivatalnoki rétegek reprezentánsaival szemben - ismét erős községpolitikai bázist alkotnak a világháború előtti időszakban.

Munkánk tárgya a kilencvenes évek elejéig (az 1891-es választásokig) teijedő időszak megrajzolása lévén, elemzésünk a fentiek alapján három meghatározó fázisra tagolható:

232 A korabeli állásfoglalás szerint ugyanis „ műveltség, megjelenés és társadalmi jelentőség sokkal fontosabb ismérvek, mint a puszta foglalkozás".

103