Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

VIII. A vár gazdálkodása, a katonaság ellátása

vagy provizor útiköltségeit, vagy a tizedből be nem szerezhető, de nélkülözhetetlen élelem költségeit - kellett fedezni. A várnak élő juhbevétele a gömöri tizedből, a vlach cenzusból, vásárlásból, illetve a bírságokból és a török védvonal mögötti hódolt területekről származott. A tizedből bárányok, illetve a vlach cenzus esetén minden száz juhból két öreg juh és két bárány járt a várnak.

11 Minden évben jelentős mennyiséget kellett még vásárolni,

12 mivel a bírság és a török vonal mögöttről származó juhok nem jelentettek állandó bevételt. A kiadások elemzéséből kiderül, hogy a várhoz került juhokat teljes egészében elfogyasztották, sem eladni, sem kereskedni nem tudtak velük. Sertést a vár aliódiumában tartottak (az 1551. december 31-én zárult elszámolásban azt írják, hogy a vár alatt és az erdőben tartják a sertéseket; ez azt jelentheti, hogy az erdőre terelték ki a sertéseket, de éjszakára visszaterelték az ólakba). 155 l-ben 4 forintot költöttek a disznóól építéséhez szükséges szögek vásárlására. Az 1564. évi urbáriumból kiderül, hogy a malmok mellett korpával és ocsúval hizlalták a sertéseket. Megfigyelhető a törekvés saját szaporítású állományra, amelyet a kezdeti időszakban jelentős mennyiségű vásárlással alakítottak ki, és amely állományból 1552-ben vágtak le először nagyobb mennyiségű sertést, de még mindig 329 db-ot „vittek át" a következő évre. Ugyanekkor 150 juhot vásároltak 50 forintért, 52 sertést pedig 125,32 mFt-ért. 1553-ban még többet, 185 mFt-ot adtak 39 db sertésért (ebben az évben a marhavásárlásra is kiugróan magas összeget költöttek). Ekkor következett be az a sertésvész (pestis), amely szinte az egész állományt elpusztította (1553-ban 161, 1554-ben 199 sertés pusztult el). Úgy tűnik, a tömeges sertéspusztulás hatására számolták fel a majorsági sertéstartást, ezt követően ugyanis ha vásárolnak, le is vágják a disznót, és a húst szétosztják (1552-től már látható, hogy nagy mennyiségű sertéshús kerül a katonák ellátmányába.) A nagymérvű sertés tartásának az lehetett volna a célja, hogy az aliódium adottságait kihasználva hosszú távon jelentősen hozzájáruljon a húsellátáshoz. A kudarc azt 11 A dézsmaköteles lakosság pusztulása miatt olyan pásztorkodó szláv (rutén) népesség került a területre, amely kezdetben nem települt be az elhagyott falvakba, hanem a hegyekben vándorolva legeltette nyáját. A várnak a Murány-, a Garam- és a Ratkó-völgyben élő vlachok adtak vlach cenzust. így részben életformájuk, részben vallásuk miatt eltérő módon adóztak, mint az eredeti népesség. Ez más pásztorkodással foglalkozóknál is gyakorlat volt és a legtöbbször juhötvenednek (quinquagesima ovium) nevezték. ILA 1944-1976. I. 236-237. és 293-296. p. 12 Az 1563. évi elszámolásban egy bárány ára 17 dénár, az 1564. évi elszámolásban egy bárány ára 13,5 dénár.