Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

VIII. A vár gazdálkodása, a katonaság ellátása

mutatja, hogy a majorság még akkor sem volt képes gazdálkodásával hozzájárulni a vár ellátásához, ha nagy összegű készpénzzel alapozták meg az ahhoz szükséges beruházásokat. A húsellátást a vizsgált időszakban nem tudták a juhok és a sertések húsából biztosítani, a napi egyfontos fejadaghoz évenként 110-160 darab marhát kellett vásárolniuk. A vár pénzkiadásai között évről évre ez a legmagasabb tétel. Szinte mindig vásárlással szerezték be az élő marhát, egy-egy esetben fordult csak elő, hogy más várból kaptak, illetve a vásárolt marhák szaporulatából származott bevétel. Egy esetben csempészett árut foglaltak le, egy alkalommal „hűtlenség" miatt jutottak jelentős mennyiségű marhához, egyszer jobbágyoktól valószínűleg bírság vagy büntetés útján jutottak hozzá. Az egy évben végrehajtott vásárlások nem azonos áron történtek, 1564. augusztus 17-én 585 forintért 84 darabot (6,96 mFt/db), a további 77 vásárolt marháról pedig azt jegyzik föl, hogy különböző árakon több alkalommal összesen 377,34 forintért vásárolták (4,9 mFt/db) őket. A murányi urbáriumok azt mutatják, hogy a várnak baromfiból is származott csekély bevétele, ezek azonban sohasem kerültek be a számadásba, miként az esetlegesen előforduló hüvelyes termények sem. Murányhoz már a középkorban is „uradalmi" vámhely tartozott, amelyből a 16. század második felében a várnak nem származott jelentős bevétele. A vár alatti kastélyban felállított vám mellett,

13 az uradalom északi részén, a Garam jobb partján elhelyezkedő Sumjácon is volt már ekkor vám. A falu mellett vezetett az a kelet-nyugati út, amely a Garam vonalát követte. 1567 és 1572 között a vámolt sóból 6-16 mFt körüli összeg érkezett a várba, 1591-ben 89 kősó (22 mázsa és 10 font). 4 A készpénz-vámbevételek óriási ingadozást mutatnak. A vár királyi kézre kerülése és 1551. december 31. közötti két és fél év alatt csupán 12 mFt, az 1566. július és 1567. december vége közötti másfél évben pedig több mint 900 mFt. A tendenciáról annyit érdemes kiemelni, hogy 1562-ig, valamint az 1569-től 1572-ig terjedő időszakban kb. 50 mFt körüli összeg érkezett évente (ez az összeg csak 1555-ben, 1562-ben és 1568-ban haladta meg a 100 forintot). Az 1563-tól terjedő időszakban a vámbevételek mindig 200 mFt felett voltak. A 900 forint feletti összeg egyik magyarázata az lehet, hogy ellentétben a többi elszámolással, ez az időszak közel más13 „Hans presowski mautner im Castel under Murán" nyugtája az 1578. évi vámbevételekről (106 db kősó és 23,79 mFt bevétel.) Gömöri tizedjegyzék 1578/12-33. nyugta. 14 Gömöri tizedjegyzék 1590/13. füz. 8. nyugta. 1590. december 31.