Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

V. Murány helyzete a végvárrendszerben

a törökök ki tudták használni arra, hogy érdekeiknek megfelelően hatalmi területeiket kiterjesszék. Az oszmánok Füleknek nagy jelentőséget tulajdonítottak, mert a környékről jelentős bevételeik származtak. Ezért önálló szandzsákot is létrehoztak itt, amelynek segítségével egyre nagyobb északi irányú terjeszkedést valósítottak meg. A következő években sikerült tetemesen kiterjeszteniük a szandzsák határait azáltal, hogy fenyegető írásbeli felszólítással vagy véres betörésekkel behódolásra kényszerítették a határterületeket. Ezzel a magyar főnemesek jelentős részét sikerült a Habsburg-érdekszférából elvonniuk. Köhbach kiemelte továbbá, hogy a hódoltatásnak az is jelentősége, hogy a királyi oldal bevételeinek csökkentésével az ellenséget gazdaságilag is gyengítették. Köhbach kutatásaiból talán az a legérdekesebb, hogy Fülek stratégiai szerepe kapcsán közép-európai jelentőségére hívta fel a figyelmet.

16 A Budától északra fekvő szandzsák ugyanis nemcsak a Habsburgok, hanem szükség esetén Lengyelország ellen is felhasználható volt. Fülek lehetőséget adott arra is, hogy háború vagy valamiféle lengyel belpolitikai fejlemény esetén északra előnyomulási utat biztosítson. Ez a lehetőség a 16. század hetvenes éveiben merült fel, amikor is a Jagellók férfiágának kihalása után az oszmánok számára rendkívül fontos volt, hogy sem a Habsburg-, sem a Rurik-dinasztiából származó uralkodó ne kerüljön a lengyel trónra. 1574. április 4-én II. Szelim egy parancsában a füleki szandzsákbégnek a következőképpen írt: „Azt hallani, hogy a lengyel hitetlenek királya elmenekült, és visszatért Franciaországba, a lengyelek ismét király nélkül maradtak. Ezért ők most a bécsi vagy a moszkvai király fiát akarják királynak választani. Mivel ezek (a cár, illetve a császár) régtől fogva a mi ellenségeink, szükséges, hogy ők maguk közül válasszanak királyt, ezért nem szabad nyugton hagyni őket, és a támadásokkal nem szabad felhagyni, a lengyeleket meg kell fenyegetni, hogy hozzánk jöjjenek menedéket kérni: Ezért megparancsoljuk neked, hogy a Fülek közelében lévő területeket rabold és pusztítsd, amivel csak találkozol, ejts rabokat, és mindenféle módon okozz kárt, hogy ezzel figyelmeztető jelet adj nekik."

17 16 Uo. 85. p. 17 A szöveg eredetileg egy mühimme defterleriben (a szultáni díván íbntosabb parancsait tartalmazó gyűjteményében található: Mühimme Defteri XXVI, Basbakanlik Arsjvi, Istanbul, p. 193 Nr. 533. A parancs szövegét lásd Kemal Beydilli: Die polnischen Königswahlen von