Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)
IV. A királyi Murány katonai és gazdasági irányítása
A két tisztség egyesítése után Maskó két, valamint Herberstein udvarbírói utasításában a rendelkezésére bocsátott személyek között már nem találhatók fegyveresek, ami nyilvánvalóan annak következménye, hogy a kapitányi tisztet is ellátó prefektus számára ez már nem volt szükséges. Utasításaikban rendészeti feladataikat sem említik, amelyek ellátására evidensen a kapitányi utasítás tartalmazott intézkedéseket. Mindkét prefektusi utasítás ezért csak utal (2. p.) a kapitányi utasításra. Murány zálogba adásakor természetesen az uralkodó igyekezett olyan feltételeket szabni a zálogos számára, amelyek biztosították a vár, illetve az uradalom hosszú távú megmaradását. A záloglevélben részletesen rögzítette Rottal kötelezettségeit a birtokadminisztrációban is. 38 Murány minden jövedelmét élvezhette, de ha távol tartózkodott, akkor más személyt állíthatott a jövedelmek kezelésére. A bevételek nyilvántartására egy könyvelőt és szolgálókat kellett állítania, akik tartása sem a zálogösszeg kárára, sem a jelenlegi, sem a jövőben odarendelt katonák létszámának kárára nem történhetett. A reverzális arról is rendelkezett, hogy az uralkodó saját költségén egy ellenőrt („Gegen oder Rantmeister") küld a várba, aki egy vagy két évig Rottal vagy kapitánya mellett tevékenykedik, és minden év végével jelentést tesz, valamint benyújtja a kamarához az elszámolásokat. Rottalnak ezt az ellenőrt semmiben sem volt szabad akadályoznia, az uradalom minden kiadását, rendes és rendkívüli jövedelmét köteles volt neki vagy az ő emberének megmutatni, mivel az ő jelentése alapján kívánt az uralkodó a jövőben a zálog sorsáról dönteni. IV. 4. Elésmesterek, élelmezési sáfárok A Magyar Kamara Feigel távozását követően az élésmesteri és az udvarbírói tevékenységet szétválasztotta, és 1551. november l-jén Kaspar Khöler, Feigel Péter korábbi írnokának személyében élésmestert nevezett ki a várba. A feladatok szétválasztásának értelme az volt, hogy ettől fogva az udvarbírónak kellett az élelmezés alapanyagairól gondoskodnia, olyan összetételben és mennyiségben, ahogyan azt számára az élésmester meghatározta. Az élésmester az udvarbírótól átvett alapanyagokból beosztott személyzete segítségével az élelmet előállította, raktározta, a meghatározott személyeknek szétosztotta, és ezeket a munkákat pontosan admi38 ÖStA HKA HFU RN 84 Konv. 1604. Mai. fol. 482r-487v. Bécs, 1602. április 27. Kaspar Wanner levelének „D" melléklete.
