Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

III. Birtoklástörténet az uradalom kialakulásától a vár zálogba adásáig (1602)

Basó nemcsak azzal késztette a korszak krónikásait elmarasztaló megjegyzésekre, hogy a fiatal Tornallyai Jánost eltávolította öröksége közeléből, hanem azzal is, hogy a királyválasztások utáni zűrzavaros helyzetet kihasználva katonáival Murányból uralta és fosztogatta Gömör vármegyét és az egész Szepességet. Ezen tevékenységével ő sem járt el másképpen, mint a környék más nagybirtokosai, Bebek Ferenc, Balassa Menyhért vagy a Podmaniczkyak.

42 Úgy tűnik, Basó Mátyás beavatkozott a felső-magyarországi városok egymás ellen vívott küzdelmébe is. Murányi kapitányként Murány várából 1531 .január 30-án azt írta, hogy mivel a két magyar király és a török között béke van, s mivel a lőcseiek ezt mégsem veszik figyelembe, a késmárkiaknak megígérte, hogy segítségükre lesz, s egész Lőcsét porrá és hamuvá teszi.

43 A történeti feldolgozások Basót a legnagyobb gonosztevőnek, rablólovagnak nevezik.

44 A teljesség kedvéért azonban meg kell jegyeznünk, hogy Basó abban különbözött az említett nagyuraktól, hogy soha nem állt Ferdinánd oldalára. A Podmaniczkyak Zsolna, Árva, Szucsa és más törvénytelen foglalások egy részének törvényesítése érdekében 1540-ben már másodszor álltak át Ferdinándhoz.

45 A Balassák vagy a Bebekek esetében sem beszélhetünk következetes Habsburg-hűségről, hogy csak a környéken is birtokos nagyurakat említsem. Mégis, amikor 1548-ban törvényt hoztak az erőszakoskodások megfékezésére, abban csak Basót nevezték meg fő gonosztevőként.

46 Basó Mátyás ott követett el hibát, hogy nem törekedett megegyezésre Ferdinánddal. Magatartásának magyarázatául részben legfőbb helyi ellenfeleinek, a Bebekeknek Ferdinánd pártjára állását hozhatjuk fel, illetve azt, hogy az a mód, ahogyan a murányi javakhoz jutott, semmiképp sem nevezhető törvényesnek. Amennyiben ö is Habsburg-oldalra áll, számolnia kellett volna azzal, hogy a birtok 42 ISTVÁNFFY 1867. 323. p. IlAIN 1910-1913. 43 Késmárki levéltár, 1872. 679. p. 44 HÓMAN-SZEKFŰ é. n. 185. p. Basót, a Podmaniczkyakhoz hasonlóan, érdem nélküli parvenünek nevezi. ACSÁDY 1897. 265. p. „Bassó Mátyás Gömör s a szomszéd vármegyék embertelen pusztítója..." 45 Az 1530. évi és 1540-es évek felvidéki hatalmaskodásairól: LUKINICH 1943. 161-181. p. 46 CJH 1548: 48. tc. Basó sorsát már az megpecsételte, amikor a király kifejezett parancsára nem jelent meg az 1548. évi országgyűlésen, hogy választ adjon az ellene felhozott vádakra, és visszaszolgáltassa az általa elrabolt javakat. Árulónak, lázadónak nyilvánították, akit bárki megölhetett. ÁLDANA 1986. 64. p.