Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)
III. Birtoklástörténet az uradalom kialakulásától a vár zálogba adásáig (1602)
visszatérése után egészen 1542-ig várta, hogy jogos birtokába jusson, majd egész családjával, rokonságával és szolgáival Ferdinánd pártjára állt, akit hűségéről biztosított, és aki ekkor menlevelet és kegyelmet adott számára. 37 Szándéka egyértelmű volt: mivel nem tudta elérni, hogy Basó visszaengedje Murány birtokába, ellenségének ellenségéhez csatlakozott. Számítása csak részben hozta meg gyümölcsét, mert Murányt már nem kaphatta vissza, de a vár visszafoglalása után az uralkodótól, az apja által a várra fordított összegekért (apai jussáért) cserébe, rendszeres készpénztámogatást kapott. Érdemben nem befolyásolták az eseményeket, de meg kell említenem, hogy a vár és az uradalom, valamint a rákosi és szárdi erődítések és uradalmak ekkor már elvileg vingárti Horváth Gergely és rokona, Libenkai János tulajdonában voltak, amiről adománylevelet természetesen I. Ferdinánd állított ki 1527. július 15-én, 38 annak ellenére, hogy az irat szerint mindhárom birtok ekkor Szapolyai („a szepesi ispán, János") tényleges birtokában volt. Hat évvel később, 1533. április 26-án ezt az adományt Ferdinánd megerősítette. 39 Ferdinánd azt szerette volna elérni, hogy a várat Basó Mátyás önként szolgáltassa ki újdonsült hívének, Tornallyai Jánosnak. Az erről folyó tárgyalásokat - a Magyar Királyi Helytartótanács és a helytartó, a Tornallyai család régi barátja, Várdai Pál segítségével -Tornallyai János folytatta Basó Mátyással. 40 A helytartó mindenképpen a megegyezés mellett foglalt állást, mert Murány ostromát rendkívül nehéznek ítélte, ennek ellenére a tárgyalások még 1549. március 28. előtt elakadtak, természetesen Basó hajthatatlansága miatt. Várdai ekkor azt javasolta, hogy Basó további gonosztetteinek megfékezésére az uralkodó építtessen Murány alatt egy kastélyt („castellum"), amellyel Basóék rablásait, illetve az élelemszállítást a várba meg lehet akadályozni, 41 az erről szóló parancsot pedig Salm főkapitánynak adja ki. 37 OStA IIIIStA RregB Bd. 4. fol. 167. Bécs, 1542. június 20. 38 OStA H H StA RregB Bd. 1. fol. 127. Ugyanez még: MOL A 57. 1. köt. 10-11. p. 39 MOL A 57. 1. köt. 194-195. p. Esztergom, 1533. április 25. 40 R. KISS 1908. 30-32, 69-70 és 72-75. p. Az uralkodó, hogy Tornallyait jobban magához kösse, még 1549. május 9-én Basó Mátyás várnagyának. Tárnok Ferencnek Pest megyei Sambok (valószínűleg ez a mai Zsombok) birtokát, 1549. május 19-én Prágában kelt levelében pedig a Gömör megyei Alsótornalja, Lapsa, Zanath és Vasas falvakat adományozta neki. MOL A 57 2. köt. 323. és 399. p. Utóbbi adományról megjegyzik, hogy ezeket a falvakat nagybátyja, János fia Miklós halála után Basó Mátyás Csetneki Erzsébetnek adományozta. 41 R. KISS 1908. 69-70. p.
