Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)
III. Birtoklástörténet az uradalom kialakulásától a vár zálogba adásáig (1602)
vezetet itt sem alkotott [..,] a szlávok az erdőkből a patakvölgyekre csak a tatárjárás után húzódtak". 8 A murányi uradalmat 1321 -ben a Rátold nembéli néhai Rolandus nádor fiai bírták, akik átadták a Sztoján neméből származó Helbrand fiainak, Helbrand és Éliás comesnek, soltészságba. 9 A szerződési feltételek között már ekkor feltűnnek azok a fontos haszonvételi források, amelyek a 16. században a vár és birtokosaik jövedelmei lesznek: malmot és sörfőzőt csak ők létesíthettek; ha bányát találtak, a földesúri bányahaszon harmada a telepítőket illette, és ugyanilyen arányban részesedtek a birtokos vadászatából is. 10 A soltészszerződés utolsó pontját Györffy olyan értelemben fordítja, miszerint ha a vár újjáépül, vámagyai Helbrand fiai, illetve örökösei lesznek. 11 A várnagynak fordított „rector" nemcsak a szöveg értelme miatt kétséges, hanem azért is, mert a középkori magyarországi latinságban nem ismeretes hasonló értelmezés. IIa Bálint a soltészlevél ezen pontját úgy értelmezte, hogy „Murány vára esetleges megerősítésénél vagy javításánál az örökös ispánok tartoznak az úr képében megjelenni és a munkálatokat irányítani". 12 Nem dönt a kérdésről az oklevél regesztájának legújabban megjelent kiadása, de talán IIa értelmezéséhez áll közelebb: „ha az oklevéladók dolga Murán várát megerősíteni és felújítani, a vár rector-ai helyettük Helbrandus és Elyas legyenek." 13 A soltészszerződésből kiderül tehát, hogy a várat az 1299. évi állapotához képest még nem hozták helyre, tehát nem látott el fontos hadászati vagy birtokigazgatási feladatot. Az is kiderül, hogy a vár birtokosai tartottak a vár újbóli megerősítésének terhétől. A soltészszerződés szerint a betelepítendő lakosság csak egyetlen lényegi kiváltságot, 16 évig tartó adómentességet kapott. Az oklevélből egyetlen uradalmi település nevét sem ismerhetjük meg, nincs nyoma annak, hogy a Rátoldok korábban akár kismértékű telepítést, bármilyen gazdálkodási tevékenységet 8 Uo. 188. p. 9 [LA 1944-1976. III. 57. p. 10 GYÖRFFY 1987. II. köt. 527-528. p. 11 Uo. 528. p 12 Il.A 1944-1976. I. 190. p. 13 Az eredeti mondat: „Ceterum quocunque tempore, ex aliquo casu Castrum Murán, confirmare seu reedifícare nos contingat, extunc, rectores ipsius Castri, debent esse Helbrandus et Elyas supradicti. et heredes eorumdem, vice nostri." Kiadása: Anjou-kori okmánytár, I. 643-645. p. Szerk. NAGY Imre. Bp., 1878. A regeszta: Anjou-kori oklevéltár VI. Szerk. KRISTÓ Gyula. Bp., - Szeged, 2000. 391. sz. oklevél.
