Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

IX. Bíráskodás

tány ugyanis meg akarta tiltani, hogy a közbűntényes esetekben az udvarbíró részt vegyen az ítélkezésben. Gyakran előfordult ugyanis, hogy rablókat és gonosztevőket („praedones, fures et alii malefactores") tartóztattak le, de a kapitány nem engedte, hogy Feigel ezekben az ügyekben ítélkezzen. Feigel ugyanakkor úgy vélte, hogy ez teljesen az ő hatáskörébe tartozik. Ezért az udvarbíró arra kérte a kamarai tanácsosokat, döntsenek a kérdésben, hogy a közte és Dominies közti veszekedések megszűnjenek, és tisztázzák kettejük hatáskörét. Minden bizonnyal ez a vita lehetett az oka, hogy utódának, Kristán Balázsnak már olyan utasítást készítettek, amely nemcsak ítélkezési feladatait, hanem ezzel összefüggésben a kapitány és közte az e területen fennálló egyéb hatásköri kérdéseket is tisztázta. Kristán utasítása szerint az uradalom alattvalói nem voltak a kapitány alá rendelve. Ezt még ugyanabban a pontban azzal egészítették ki, hogy ez alól kivétel, ha ezt a vár katonai szükségletei és védelme megkövetelik. Ez esetben a kapitány rendelkezett fölöttük - miután tanácskozott az udvarbíróval. Az udvarbíró ítélkezését tárgyaló 14-21. pont megerősíti, hogy korábban, Feigel udvarbíráskodása alatt ezen a területen sok hatásköri probléma merülhetett fel a vár katonái, az udvarbíró személyzete, illetve az uradalom lakosai között, bár a kapitány utasításából egyértelműen kiderül, hogy számára csak a közvetlen beosztottaival kapcsolatban engedélyezték az ítélkezést, sőt a legtöbb, illetve legsúlyosabb, nem bíráskodási ügyben csak a főkapitány tudtával és beleegyezésével dönthetett. A 15. és 16. pont megértéséhez vissza kell nyúlnunk a Murány Habsburg-kézre kerülése előtti időszakhoz. Az alsó- és felső-magyarországi Habsburg-kormányzat megszilárdulása előtti 1526-1549 közti időszak, amelynek egyik befejező állomása Murány 1549. évi királyi kézre kerülése, a főúri hatalmaskodások időszaka volt. A Podmaniczkyak és a Kosztkák, a Bebek család és Basó Mátyás közötti konfliktusok a teljes alsó- és felső-magyarországi térségben a közbiztonság teljes hiányát okozták, a zavarosban halászok egész rétege alakult ki a főurak környezetében. A murányi udvarbírónak kiadott utasítás éppen ezért foglalkozik azokkal a gonosztevőkkel, akik az uradalom falvaiban bujdostak. Az utasítás kiemelte, hogy nemcsak a bűnözőket, hanem az őket befogadó lakosokat is bűnözőként kell kezelnie és elítélnie, amennyiben pedig ehhez saját katonai ereje nem elegendő, a kapitány segítségét kell kérnie. Ha az udvarbíró székhelyéül szolgáló vár alatti kastély nem alkalmas a fogva tartásukra, át kell adnia őket a kapitánynak. A kapitány aztán a várban tettükhöz méltóan őrizni és büntetni tartozik, „ubi satis puniti videbuntur,