Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

IX. Bíráskodás

aut causam suam rectificaverint, ad rectificationem, provisionis dimittere debet" (15. és 16. pont). Az udvarbírónak a főbenjáró bűnökben az uradalom lakosai felett az ország szokásai és törvényei szerint kellett eljárnia, és csak jog szerint elítélt bűnösöket végeztethetett ki. Ha valaki nem az uradalom alattvalója volt, és bűntényben tetten érte, a kapitánynak kellett átadnia, akivel közösen ítélkeztek a bűnös felett. A bűnügyekben csak a Magyar Kamara tudtával adhatott menlevelet, polgári ügyekben azonban egyedül dönthetett a büntetés elengedéséről. A murányi udvarbírák közül sem Feigel Péter utasításában, sem Maskó Menyhért első, 1559-ben kiadott utasításában nem szerepel az az engedmény, amelyet a Kristán Balázsnak, majd Maskónak másodjára, 1574-ben, valamint a Herbersteinnek 1584-ben kiadott utasításban rögzítettek: az egy forint alatti bírságpénzeket saját hasznukra fordíthatták. (Ezzel az engedménnyel a kamarai tanácsosok talán azt akarták elérni, hogy az udvarbírák tevékenyen vegyenek részt a jobbágyok közötti ítélkezésben.) Kristán Balázs utasításának a jogi kérdésekkel foglalkozó utolsó pontja (21.) a „gyakran előforduló" határ- és az ehhez köthető jobbágyi és jobbágytelkekkel kapcsolatos vitákról („ratione colonorum, fundorum et territoriorum alioramque") ad eligazítást az udvarbírónak. Ezekben a vitákban az utasítás „ügyvédkényszert" írt elő, hogy ha azok a vármegyei törvényszékek előtt folynak, amikor is az udvarbíró köteles jogban jártas nemes személyt fizetni, aki tisztában van az ország és a vár jogával. A súlyosabb ügyek („causa gravior"), úgymint a fentebb említett bűnügyek esetében is, a kamarához kellett fordulnia. Az ítélkezés kapcsán kell beszélnünk a várban szolgálatot teljesítő polgári és katonai személyek státusának szabályozásáról. A legfontosabb három tisztség-a kapitányi, az udvarbírói és az élésmesteri - látszólag egyenrangú volt. Az ítélkezési feladatmegosztás kapcsán a mégis létező különbségek egyértelműen kitűnnek. Kristán utasításának 13. pontja először arra utal, hogy a kapitány utasításában szerepel, miszerint a katonák vagy más szolgák nem hagyhatják el a várat. Ezért ha azok mégis az udvarbíró vagy más házához mennének, saját magának, illetve szervitoraival együtt fel kell tartóztatnia őket, hogy erőszakoskodást vagy egyéb törvénytelenséget el ne kövessenek. Kristán utasításának 14. pontja kimondja, hogy ha a kapitány és az udvarbíró emberei között vita keletkezik, a kapitány az udvarbírót kikérdezve, de saját hatáskörben tehet igazságot. Ugyanezen pont azt is kimondja, hogy a vár alattvalói más esetben nincsenek ugyan a kapitány alá rendelve,