Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

VIII. A vár gazdálkodása, a katonaság ellátása

VIII. 1. 3. Az uradalom többi települése A Murány alatti allódium 1549-ben elhagyottként van feltüntetve, csakúgy, mint a malom, amelynek malomkövét Bebek Ferenc el is vitte. A faluban 4 személyt írtak össze, 23-an Bebek Ferenc birtokára költöztek. Kötelesek voltak kéthetenként egyszer a sörfőzés alkalmával a sört a várba szállítani. Ezenfelül évente nyolc nap halászattal és vadászattal (minden bizonnyal hajtással) tartoztak. A murányiak két hold földet tartoztak a várnak művelni, amelybe harminc jolsvai mérték gabonát vetettek, és a termést a várba kellett szállítaniuk. Mindezeken túl még négy rétet kellett kaszálniuk és tíz szekér szénát a várba szállítaniuk. A lakosok évente két alkalommal földbér címén összesen 26 mFt-ot fizettek a várnak. Az 1573. évi urbárium megemlíti, hogy az allódium ismét működött, 33 kaptár méhet, valamint a kapitány saját marháit tartották ott. Az allódiumhoz tartozó kevés szántóföld egy része elhanyagolt állapotban volt, a többin káposztát termesztettek a vár ellátására. A murányi egy kerékre járó malom a vár ellátására működött, molnára pusztán a liszt egy részét kaphatta fizetségül. A faluban korábban volt egy sörfőző is, melyet még 1556-ban, a Bebekek dúltak fel, és azóta sem építettek újjá, miként a töröktől való félelem miatt a fűrészmalmot sem. Az 1584. évi urbárium az 1574. évi török betörésre hivatkozva már azt állítja, hogy ezekből a létesítményekből semmi sem áll, csak a kastélyba helyezett malom, amely 1598-ban már két kőre járt, de a molnár továbbra is csak lisztben kapta járandóságát. 1549-ben a Lehota alatt álló lerombolt malom helyreállítása 40 mFt-ba került. A falu lakosai agyagot, valamint a vár alatti malomból lisztet tartoztak a várba szállítani. Aki nem tartott juhokat, az egész telek után egy forintot fizetett. Az 1573. évi összeírás szerint Muránylehota és Murányhosszúrét (Dluhaluka) puszta faluként szerepel, lakosaik a töröktől félve a vár alatti kastélyba menekültek. Lehota egyáltalán nem fizetett tizedet, valószínűleg Hosszúrét lakosai sem, mivel azonban őket Murány alatt sorolták fel, ezt nem lehet biztosan megállapítani. Mnisány lakói két nap aratással, egy nap kaszálással tartoztak, valamint karácsonykor fát kellett a várba szállítaniuk. Az egykor itt található rézbányát ekkor már nem művelték. Az elhagyott telkekre és házakba pásztorok költöztek. A faluhoz egy hold föld tartozott, amelybe nyolc jolsvai mérték gabonát vetettek. Az egész telkes parasztok 1,5 mFt földbért fizettek. 1573-ban Mnisány rétjeit a várnak kaszálták, a szántóföldeket korábban az uralkodónak, jelenleg azonban saját