Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)
VIII. A vár gazdálkodása, a katonaság ellátása
hasznukra művelték, de tizedet fizetniük kellett. Minden robotkötelezettséggel a várnak tartoztak, de a faszállítási kötelezettséget már nem vették külön számba. Kopráson az elhagyott telkek kaszálásáért a várnak fizettek, ezenkívül egy-egy nap aratással, illetve kaszálással tartoztak. Fát ugyanúgy kellett szállítaniuk, mint a mnisányiaknak. Bebek Ferenc familiárisa, Kun Balázs 62 juhot hajtott be tőlük. Ha juhot nem tartottak, a koprásiaknak egy egész telek után egy forint földbért kellett fizetniük. 1573-ban sem ajándékkal, sem tizeddel nem tartoztak. Murányzd ichava favágással és szállítással tartozott, és egy egész telek után egy forint földbért kellett fizetniük. Az egykori ezüstbánya ekkor már elhagyott volt. 1573-ban azt sérelmezték, hogy terményeikből nem adnak ugyan tizedet, de méhkaptáraik után igen. A falu határában található mező kaszálásával a várnak tartoztak. Murány hosszúrét lakosai két mező kaszálásával, a széna várba szállításával tartoztak. A várnak itt is volt egy malma, így a lisztet onnan a várba kellett fuvarozniuk. A liszt egyharmadát a malmos kapta, a többi a váré volt. A lakosok évente két alkalommal fóldbér címén összesen 26 mFt fix összeget fizettek a várnak. 1573-ban a falu teljesen lakatlan, illetve lakosai a kastélyban laktak, így Muránynál írták össze őket. A falu földjeit ugyanakkor ezek a lakosok kaszálták: a szénát részben a vár, részben a kapitány állatainak, valamint a kastélyban szolgáló lovasok lovainak takarmányára, a fennmaradó részt pedig saját hasznukra használhatták. Ha a faluhoz tartozó nagy erdőkben szénégetők dolgoztak, 25 dénárt fizettek egy rakás fa égetéséből, amelyből 4-5 halom faszén keletkezett. Kisrőce aratással, fuvarozással, aratás idején az aratók szállításával és halászattal tartozott. Akinek egész telke volt, 1,5 mFt földbért fizetett. Az összeírok 1573-ban a teljesen elhagyott Kisrőcét is számba vették, de csak azért, hogy a faluhoz tartozó legelők és földek használatát is kimutassák. A falu földjeit részben a várnak kaszáltak (valószínűleg robottal más falvak lakosai), részben bérbe adták. Vizesrét (Mokraluka) lakói kaszálással, aratással és a malomból lisztszállítással, az egész telket bírók 1 mFt földbérrel tartoztak. 1573-ban már egy régóta elhagyott malom volt itt, valamint két, a várhoz tartozó rét, amelyeket a falu lakosai az elhagyott telkek rétjeivel együtt tartoztak kaszálni, a szénából pedig részben a vár, részben a kapitány marháit etették; amit azonban nem etettek fel, a kapitány eladta, de elszámolást nem nyújtott be róla. A falu határában itt is, mint Hosszúréten, szénégetők dolgoztak, ugyanolyan feltételekkel. Kislehota, Lubenyik és Hizsnyó lakói karácsonykor egy szekér fát szállítottak a várba, ezenkívül két nap aratással, egy nap kaszálással, az egész telket bírók
