Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

VIII. A vár gazdálkodása, a katonaság ellátása

hogy túl sok nehézséget ne támasszanak a számadáskor, mivel ö sokkal több hasznot hoz, mint hátrányt okoz az uralkodónak (amit számvevőjének részletes szóbeli elmondása után megértenek majd). Ez a jelenség természetesen nemcsak a murányi uradalomban, hanem az ország más területein is megfigyelhető, és magyarázza az urbáriumokban és a tizedjegyzékekben sokszor meglehetősen ingadozó adózási számokat.

34 A számadáskönyv szerint 1557-ben 646,11 mFt bevétel nem az uradalomhoz tartozó falvakból és alattvalóktól származott. Ekkor a vár adószedői olyan falvakból is beszedték a cenzust, amelyek addig csak a Bebekeknek, illetve a pártjukon álló nemeseknek fizettek.

35 A következő két elszámolás alkalmával sem az uradalmi, sem a Bebekekhez tartozó falvakból nem érkezett cenzus. Az 1561 júniusában zárt évben a lakosok a cenzusösszeg felét fizették, azaz az 1552-155 5-es évek cenzusának kb. harmadát (a júniusban zárt év azt is jelenti ugyan, hogy a legnagyobb értékű őszi befizetés előtt zárják le a számadást, az elszámolási évben azonban az 1560-as év őszi cenzusa is benne foglaltatik). A számadáskönyvben megjelenő és az urbáriumokban megállapított cenzus Ordinarius összegének összehasonlításakor kiderül, hogy 1562-ben elérte a 310 Ft körüli összeget, amely 70 Ft-tal maradt el az urbáriumokban szereplő összegektől. Ennyit 1562-1572 között is megkapott a vár. (A vizsgált időszakban a befizetett cenzus soha nem érte el az urbáriumokban megállapított érteket.) 1574-ben a török ismét végigpusztította a vártartományt. Sajnos a számadáskönyv 1572-ben befejeződik, így nem tudjuk, hogyan reagált a vár az ismételt török kihívásra. VIII. I. 1. Az uradalom településeinek terhei: kiváltságok és kötelezettségek A feudalizmus időszakában azoknak, akik valamilyen címen nem élveztek mentességet, a királynak, az egyháznak és a terület birtokosának kellett rendszeres adót fizetni. A királynak járt a különleges haszonvételek adója, a nemesfémbányászat bevételeinek egy része, valamint a pénzben fizetett rendkívüli adó, a dika. Az egy34 BÁN 1996. 247. p. Heves megye patai districtusának 1549. évi jegyzéke alapján Bán Péter megfigyelte, hogy az egyik évről a másikra előfordul, hogy a jegyzékeken desertaként feltüntetett telkek jobbágyai a következő évben a közeli falvakba települtek át. 35 ILLÉSSY 1894. 232. p.