Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

VIII. A vár gazdálkodása, a katonaság ellátása

háznak a tized, a terület földesurának pedig a földbirtokán élő lakosság legkülönfélébbjáradékai, melyeket az urbáriumokból ismerhetünk meg. Az uradalom településeinek helyzetéről, a települések lakosainak számáról, munka- és egyéb járadékairól, illetve az ezen terheket csökkentő vagy növelő tényezőkről tehát az urbáriumokból kaphattak képet a vár és a kamarák tisztviselői, illetve az utókor. Ezekben a jegyzékekben feltűnnek azok a haszonvételek is, amelyeket a terület egyéb természeti kincseinek bérlői, használói a terület birtokosának fizettek. Ezen iratok fontosságát talán az mutatja a leginkább, hogy más típusú iratokhoz képest meglehetősen nagy számban - a murányi uradalom esetében aló. századot tekintve talán hiánytalanul-maradtak ránk. Az 1549., 1558., 1564., 1573., 1584. és az 1598. évi urbáriumok fennmaradtak (nem maradt nyoma, hogy készült volna máskor is), a későbbiekben is nagy jelentőséget tulajdonítottak nekik, és nem selejtezték őket. Készítésükre rendszerint akkor került sor, amikor uralomváltás vagy annak előkészülete, illetve jelentősebb vizsgálat folyt egy-egy uradalomban. A következőkben az 1549., 1573., 1584. és az 1598. évi urbáriumot vizsgálom alaposabban. Az első fennmaradt urbárium a murányi uradalomról 1549 novemberében készült. Felvételének körülményeiről annyit érdemes megjegyezni, hogy a vár királyi kézre kerülése után kiküldött bizottság jelentéséhez tartozott.

36 Név szerint csak az egész telkeseket, a mentességet élvezőket (pl. új házat építőket és az extraneusok között, az esetleg a falu határában létező hámorokat) vették fel. A későbbi urbáriumokban az egyes falvaknál az egész vagy fél/negyed telekkel rendelkező lakosokat sorolták fel, majd a zselléreket és az elhagyott telkeket. Erre azért volt szükség, mert a lakosok által müveit telkek alapján fizették a földbirtokosnak járó fbldbért (cenzus). Egyes településeknek a lakosok számától függetlenül kellett a földbért fizetniük (ilyen 1573-ban és 1584-ben Jolsva, Nagyrőce, Jolsvatapolca és Miglész). 1573-ban Jolsvatapolcánál és Miglésznél meg is jegyzik, hogy akár több, akár kevesebb lakosa van a falunak, fix összeget kell fizetnie. Utóbbi két faluban feltűnően magas az elhagyott telkek aránya (ez a szám csak a martalóctámadásoknak leggyakrabban kitett Murányalján hasonlóan magas.) Az 1573. évi urbáriumot augusztusban vették fel a Magyar Kamara által kiküldött biztosok, igen jó pillanatban, az uradalmi gazdálkodás kialakulását követően az összes urbárium közül a 36 ÖStA HKA VuG Konskriptionen. Fasz. 6. RN. 45. No. 190. fol. 1^13.