Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)
VII. Vasgyártás és vasgazdálkodás
goztak. A várról 1549-ben készült urbárium Muránynál megemlíti, hogy akkor nem fizetnek, ha nincs elég víz, vagy ha hideg van. 57 Bár most már mindkét vasüzem működésére vonatkozóan sok adatot sorakoztattam fel, akad még egy nem csekély részlet, amelyre nem áll rendelkezésemre közvetlen forrás, ez pedig az egy hutában, illetve egy hámorban termelt vas mennyisége. 58 A huták termelési mennyiségéről egyáltalán nincsenek adataink. A hámorokról rendelkezésre álló közvetett adatok ugyanakkor meglehetősen nagy szóródást mutatnak. Heckenast Gusztáv a Feigel Péter által 1550-ben tett becslést (hámoronként heti 40 mázsa vas) említi, 59 később azonban mégis csak 18-20 mázsában határozza meg egy hámor heti termelését, 60 majd egy murányi hámor 1705-ből származó adata ismét csak a 18 mázsás értéket erősíti. 61 A Feigel-féle felmérés a 32 működő hámor esetén heti 1280 mázsa vassal számolt: ez 40 mázsa vasat feltételez egy hámor heti termelésének. A huták termelésének mennyiségi adatai arra lennének jók, hogy meghatározhassuk belőlük a magyarországi vasbányákból felszínre hozott és nyersvassá alakított vas mennyiségét. Kényszerűségből ugyan, de joggal feltételezhetem ugyanakkor, hogy a működő hámorokban csak magyarországi vasat dolgoztak fel, és azt is, hogy hámorban való megmunkálás nélkül nem, vagy csak nagyon kis mennyiséget szállítottak ki az országból. így a hámorok termelési mennyiségéből jó eséllyel következtethetünk az ország vastermelésére. A számadáskönyv és az urbáriumok alapján korábban a murányi és a ratkói völgyben (1563 júliusa és az 1564 júliusa között) 9-9 működő hámort, 127 mázsa 56 Ez azt a feltételezést engedi meg, hogy a hámorok időszakos működését esetleg a Murány, illetve a Ratkó völgyében futó Turóc patakok vízhozama határozta meg. Ennek ugyanakkor ellentmondani látszik, hogy a huták üzemeltetéséhez is szükség volt a folyóvíz által meghajtott fújtatókra, márpedig a huták egész évben működtek. 57 ÖStA HKA VUG RN. 45. No. 190. fol. 8r. 58 Létezik ugyan egy 18. századi adat, mely szerint egy bucakemence napi 2-6 mázsát állított elő, de ezt az adatot nehéz a 16. századra is érvényesnek tekinteni. HECKENAST 1991. 186. p. 59 Uo. 114. p. 60 Uo. 142. p. „Egy vashámor egy olvasztókemencével heti 18-20 mázsa vasat állított elő a XVI. század közepén és a XVIII. század elejére az évi 30 munkahét általánosan érvényesnek tekinthető." 61 Uo. 133. p. Igazán nehezen értelmezhető ugyanakkor, hogy a 18. század elején az országos átlagszámításkor heti 13 mázsányi értéket adtak meg egy hámor heti teljesítményeknél. Uo. 71. p.
