Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)
VII. Vasgyártás és vasgazdálkodás
sunk. Létezésük legfontosabb feltételei közé tartozott, hogy vízi energiával hajtott fújtatókkal és kalapácsokkal legyenek felszerelve. 8 A nagy tömegű (iparszerű) vasgyártás legfontosabb feltétele természetesen az volt, hogy jelentős mennyiségű vasérc álljon rendelkezésre. A vasércet- eltekintve a korban már valószínűleg jelentéktelen mennyiségben kitermelt gyepvastól - bányákból (föld alatti vajatokból) termelték ki. A kitermelt vasércet a hutákban, faszénnel rétegesen helyezték el. A faszenet meggyújtották, a tüzet - hogy jobban égjen, és magasabb hőfokot érjenek el - fújtatták. Néhány óra elteltével a vasércből az idegen anyagok nagy része salak formájában kifolyt, és a kemencében visszamaradt az úgynevezett vasbuca. A bucában maradt salakzárványokat ugyanebben a műhelyben kalapácsolással, kovácsolással eltávolították, és ezzel kereskedelmi forgalomba is hozható, további megmunkálásra alkalmas félkész termékké alakították. A vasgyártás folyamata innentől fogva kettéválik. Az előállított vasbuca vagy ebben az állapotában kereskedelmi forgalomba került, hogy helyi kovácsműhelyekben késztermékké alakítsák, vagy a huta tulajdonosa saját vagy más által bérelt hámorában további feldolgozást végzett. Ezzel a technológiával Vajdahunyadon a 16. század elején 10-14, a 17. század végén 18,75, az 1720-as években heti 22 mázsa nyersvasat lehetett előállítani. 9 A huták tűztereit folyók mellett, tűzálló kőből építették. Az építkezés sok ácsmunkával és jelentős erdőirtással járt, de a fa a faszénhez is szükséges volt. 10 A malomszerkezet hajtásához árokban vezették a vizet a hámorhoz. A víz kereket pörgetett, amely mozgatta a fújtatókat és a kalapácsokat. A víz folyásához duzzasztásra és mesterséges víztározóra is szükség volt. A fujtatok bőrből készültek, és a kiszáradás ellen hájjal kenegették őket. (Ezzel is magyarázható, hogy a vár nagy mennyiségű állati zsiradékot adott el.) A kohók távol helyezkedtek el a bányától, ezért a vasércet ló vontatta kocsin fuvarozták a szállítómunkások a hámorba. Egy rész vasérc kohósításához kilenc rész csekélyebb értékű fából, cserből, nyírből, 8 Magyarországon először a 14. század negyvenes éveiben a Gömör-Szepesi Érchegységben használnak vízikereket a vaskohászatban. A felső-magyarországi vaskohászat a Sajó, a Csetnek, a Murány és a Ratkó folyók völgyében koncentrálódott. Ezek a bővizű folyók alkalmasak voltak az év nagy részében az olvasztók és hámorok működtetésére. HECKENAST 1991. 34-38. p. 9 Uo. 188. p. 10 Uo. 68. p.
