Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

VII. Vasgyártás és vasgazdálkodás

esetleg bükkből égetett faszénre volt szükség. A „montana [...] chalybis et ferri", „mineras ferri et calibis" kifejezésekben használt megkülönböztetés arra utal, hogy a kohászok a vas és acél közti különbséget nem a kohósításban, hanem az ércben keresték. A nagyobb mangántartalmii vasból könnyebben sikerült kemény acélt előállítani." Heckenast Gusztáv szerint a vasbánya és a hámor tulajdonjoga - a nemesércektől eltérően - a földesurat illette a feudális Magyarországon. Az „üzemhez" nyersanyag- és energiaforrások is tartoztak, ezért a hámorokat mindig a hozzájuk tartozó erdőkkel és folyóvizekkel együtt említik a források.

12 Korábban magam is elfogadtam a bányák tulajdonára vonatkozó állítást.

13 Úgy tűnik azonban, hogy az uralkodó nem „elfelejtette" tulajdonjogát, hanem a nemesérceknél kisebb jelentősége miatt egyszerűen nem foglalkozott a kérdéssel. Akkor azonban, amikor a bányatulajdon nagyobb jelentőségre tett szert, nem tétovázott, hogy erre másokat is emlékeztessen. Erre az egyik legfontosabb példa éppen Murány, ahol az uralkodó az uradalmon kívül elhelyezkedő Vashegy esetében érvényesítette királyi felségjogából adódó kiváltságát, és a vasbányák termését a Bebekekkel szemben a murányi és a rákosi uradalomban működő vasmüvek számára biztosította. Minden bizonnyal a királyi felségjogon alapult az is, hogy a rákosi uradalom jövedelmeiből „kivették" és a murányi uradalomnak adták át a rákosi uradalom vasműveit. Másik példa erre az uralkodó nevében kelt intés a felső-magyarországi mustramesternek,

14 amelyből kiderül: Jolsva város polgárai nehezményezték, hogy sem Csehiekről, sem Ochtináról nem tudnak vasércet szállítani bányáikhoz, amire pedig engedélyük és kiváltságuk van, mert magyar nemesek megakadályozzák őket benne. Mivel így a vashámorok nem tudnak dolgozni, és ezáltal az uralkodó haszna is csökken, az Udvari Kamara megparancsolja nekik és minden illetékes hivatalnoknak, hogy nemcsak a jolsvaiak, hanem bármely más bányavárosi polgár („sondernauch alle waltpürger") szabadon bányászhasson ezeken a helyeken, mivel a bányászati regálé uralkodói jog. A földesúr a vas előállítására alkalmazhatott hámorost, de gyakoribb - és Murányban is ez volt a szokás -, hogy a hámort használatba adta egy hámorosnak, 11 Uo. 59-60. p. 12 Uo. 78. p. 13 SARUSI KISS 1997. 81. p. 14 ÖStA IIKA HFU 96 Konv. 1609. Sept. fol. 21 lr-v. Pozsony, 1603. március 20.