Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)
VII. Vasgyártás és vasgazdálkodás
kai, 4 egészen Heckenast Gusztáv haláláig. Az emlékére rendezett konferencia után megjelent tanulmánykötetben Kubinyi András és Buza János foglalkozott a vas középkori és kora újkori kereskedelmével. 5 Heckenast a feudális kori vaskohászat területei közül talán a murányi uradalommal foglalkozott a legrészletesebben, sőt a viszonylagos forrásbőségre hivatkozva mélyebb értékelésre is vállalkozott, mint más területek esetében. Ami miatt mégis érdemesnek tartottam, hogy a murányi vaskohászat történetét részletesen bemutassam, egyrészt az, hogy Murány mint végvár, illetve mint uradalom történetének megértéséhez a vasbányászat és -feldolgozás megismerése feltétlenül szükséges, másrészt kutatásaim során olyan forrásokra leltem, amelyek hiányát Heckenast Gusztáv is jelezte, s amelyek az egész magyarországi vaskohászat történetét tárgyaló munkákból hiányoznak. (A magyarországi vaskereskedelemmel Heckenast Gusztáv is csak érintőlegesen foglalkozott.) A kora újkori vasbányászat és vastermelés megértéséhez szükséges, hogy néhány technikai részletet előrebocsássak. A vasgyártás folyamatának ismertetéséhez a hámor és huta meghatározása a legelső, már csak azért is, mert még szakcikkekben is előfordul, hogy a két vasmüvet nem különböztetik meg. Ennek oka az, hogy a két műhelytípus szerszámait, felszerelését tekintve nem különbözik lényegesen. Az adóztatás miatt keletkezett kimutatások ugyanakkor egyértelmű különbséget tesznek a két műhely között. Mindkét szó a német alakjából érthető meg a leginkább. 7 A huta (ném. Hütte) az a műhely, ahol a vasércet kiolvasztották, és vasbucát állítottak elő. A szintén műhelyként felfogható hámorban (ném. Hammer) a hutából érkező vasbucát dolgozták fel, de nem feltétlenül késztermékké, hanem sinvassá, lemezzé. A 16. századi murányi (és a magyarországi) huták és hámorok konkrét technológiai folyamataira, végtermékeire nincs közvetlen forrá4 Az 1999-ben Miskolcon tartott, Agricola munkásságának szentelt konferencia vasbányászattal foglalkozó tanulmánya, amely Agricola müvét elemezte, jórészt Heckenast munkáját és egyéb könyvészeti anyagot használt fel: GULYÁS-REMPORT 1994. 23-36. p. A két szerző jól használható tanulmányban összegezett mindent, amit Agricola munkájából közvetve vagy közvetlenül a vasbányászatról, illetve ennek magyarországi gyakorlatáról tudni lehet. 5 KUBINYI 2001. 5-16. p. és BUZA 2001. 47-66. p. 6 Erről lásd: GULYÁS-REMPORT 1994. 23-36. p. 7 MOLLAY 1982. Hámor szócikk 303. p., huta szócikk 322. p.
