Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)
V. Murány helyzete a végvárrendszerben
felnőttet elhurcoltak, 1591. június 26-án pedig a füleki bég csapatai Hizsnyóról 112 férfit, nőt és gyermeket raboltak el, valamint minden ingóságukat elvitték. 54 A török támadásoknak tehát egyrészt a rablás és a rabok ejtése volt a célja, másrészt az elrettentés eszközét alkalmazva minél több falvat kívántak adófizetésre kötelezni. Utóbbi céljukat sikerrel valósították meg, mert e stratégia eredményeként egyre több falvat hódoltattak részben vagy egészben a murányi uradalomban is. A vár ekkor már csak az északra fekvő területeket tudta megvédeni a kettős adóztatástól. 55 Ennek megakadályozását nemcsak a kapitányoknak tették kötelezővé az utasításokban, hanem azokat az alattvalókat, akik a török hódoltatást elfogadták, megbüntették. 56 A rendszeres török betörésekről a Haditanács természetesen jól tudott, sőt igyekezett elérni, hogy megakadályozzák őket. Herberstein kinevezése után például született olyan javaslatuk, amely szerint az uralkodó a kastélyban szolgáló katonák létszámát hússzal növelje. 57 Tették ezt a javaslatot annak ellenére, hogy éppen a bányavidéki őrség létszámának csökkentése volt napirenden, mivel a kancellária erre tett javaslatot. Ezekben a veszélyes időkben ugyanakkor úgy vélték, hogy egyetlen végvár sem lenne képes hosszabb török támadásnak ellenállni. A török nagyon könnyen átvonulhat a murányi erdőkön, s egészen Breznóbányáig és Liptóig mindenféle ellenállás nélkül felhatolhat, s így a fakereskedelmet („holzhandel") veszélyezteti -, írták. Az említett létszámnövekedést a haditanácsosok javaslatára a csábrági őrségből való átvezényléssel kell megoldani. Arról, hogy a murányiak támadást intéztek volna a török ellen, még kevesebb forrás áll rendelkezésünkre. Az 1556. november végén a Bebekek csetneki erődítménye elleni támadásról viszonylag részletesen értesülhettünk. A török katonáknak adományozott tímárbirtokok összeírásában több szpáhi érdemeinél említik, hogy a Murány várából kitörő hitetlenekkel szemben hősiesen harcolt, 58 ugyanakkor szinte bizonyos, hogy a fellegvár gyalogos katonái távoli portyákon nem vehettek részt. Ez már korlátozott mozgékonyságuk és alacsony létszámuk miatt is 54 ÖStA HHStA Turc. I. Kart. 49. Konv. 2. 1583. IX-X. fol. 162-163. p. és uo. Kart. 75. Konv. 2. 1591. VI-VIII. fol. 38. 55 RÁCZ kézirat. 56 ÖStA KA HKR Prot. Bd. 140. 116r. 1558. október. 57 ÖStA HHStA Turc. I. Kart. 55. Konv. 1. 1585. V. fol. 98-109. p. különösen 106v-107v. 58 VELICS-KAMMERER 1890. 2. köt. 625. p.
