Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

EGY BUDAPESTI ÍRÓ MŰHELYEI - M. SZILÁGYI KINGA: „A szőlőtő halhatatlan"

részletezés nélkül hét fenyőt. Külön történet fűződik egy májusfához (Padus avium), melyet vesszőről szaporított és nevelgetett az ablaka alatt, s mely az író nagy betegsége alatt maga is kiszáradt, majd együtt, egymást erősítve, biztatva gyógyultak meg. Nem egy gyönyörű vag)' éppen megfázó történetet tudott, amelyek a fák és az emberek közti szoros „lelki" kapcsolatot mesélték el. A dúsan termő fák között volt néhány liha, virágot, gyümölcsöt soha nem hozó, csak dísznek jó példány, melyek gazdáik balsorsa miatt nem teljesíthették feladatukat: a néma diófa, amely egy kedves baráti család öngyilkos leányára emlékeztetett, a terméketlen körtefa, melyet egy tragikus sorsú hegyi sváb paraszt hozott Jókainak, vagy a komáromi bencés tanár halála után meddőre fordult füredi meggyfa. A kert néhány év alatt komoly gazdasággá nőtte ki magát. A termőre forduló szőlőskert és gyümölcsös mellett Jókai az Orbánhegyen és a Kútvölgyben is vásárolt már termőre fordult szőlőbirtokot, majd a hatvanas évek elején a Normafánál egy 11 holdas szántóra és erdőre, csalitra is szert tett. Mikor pedig a szomszédos telkeket a bajba jutott tulajdonos eladni kényszerült, itt is vásárolt még néhány holdat, mondván: jó lesz lucernásnak. A kert azonban nemcsak a kertészkedés, a természettel való kapcsolat, párbeszéd helyszíne volt, hanem sok híres Jókai-mű születésének tanúja, helyszíne. A Svábhegy az írónak egyfajta menedék, félreeső, A Jókai-hagyatékból származó jegyzeten a kertbe telepített lombfák jegyzéke olvasható „Legjobban az illatos fehérlevelű hársfákat kedvelte. " 17 MTA Kézirattára, MS 343/7 Jókai Mór kertjének fáiról készült kimutatás. MS 4309/196 Jókai hagyaték listája.