Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

EGY BUDAPESTI ÍRÓ MŰHELYEI - JÓKAI MÓR: Kertészgazdászati jegyzetek

Ha valahol, úgy a kertészetben áll az a jelszó, hogy: „nézd meg az anyját, vedd el a lányát". Érdemes a fáradságra, ellátogatni a kész gyiimölcsöskertekbe s ott a termés szemmel látott eredménye után kiszemelni akár az ojtóágát, akár a megrendelni való kész csemetét. Nálam például ugyanazon talajban lehet látni egymás mellett egyformán szép növésű, régi alma és körtefákat, amik közül az egyik minden évben oly bőven terem, hogy az ágai, mint a szomorú fűzé, hajlanak alá, a másik pedig vagy éppen semmit sem terem, vagy csak mutatónak valót. Soha olyan gyümölcsfáról ojtóágat ne mess, amelynek a gyümölcsét nem láttad a fáján. Azt hiszem, hogy teszek némi szolgálatot a kezdő gyümölcskertészeknek, ha lajstromát adom azoknak a gyümölcsfáknak, amelyek nálam bőséges termést adnak. Tehát legelőször is az almák között a legelső helyen áll a Kanadai renett. (Régi nevén „dáma-alma", „Reinette des dames".) Bőtermő, almája igen jóizű; az új év kezdetétől tavaszig eltart az érése, nem ráncosodik, nem taplósodik, alakja szép és nagy. Hasonló derék alma a kecskeméti pogácsa alma; híres kiviteli árucikk. Szintolyan jó és tartós a Török Bálint alma. Ezekkel egyenlő a szabadkai szercsika; ez is folyvást termő, színre, formára szép, ízre, szagra kitűnő gyümölcs. - A sóvári és sikulai alma is ajánlatos. De már a szlavóniai szercsikával nem vagyok szerencsés, éppen úgy nem barátságosak irántam az erdélyi fajok: a ponyik, a bathul és paris almák, melyek otthon bőven teremnek. A kalvillek szép gyümölcsöt adnak, de keveset. A kormos alma jó, aki szereti. Aranyos csíkos parmének, renettek szintén jól teremnek. A borsdorfí maschánszkival határozott kudarcot vallottam. Még csak kóstolót sem kaptam róluk soha. Van egy almafám, melynek eredetijét Encztül kaptam (de az már ojtvány a saját vetésű magoncomon), aminek Encz katalógusában ez a neve: „moszkvai Nalivia". (Most már semmi újabb katalógusban sem találom a nevét.) Ez minden évben terem jól. Okos egy almafa! Megvárja minden tavasszal, amíg a többi almafák mind elvirágzottak, amíg elvonultak a fagyos szentek, akkor kezd el virágzani; nagy rózsapiros virágai vannak, úgy hogy díszfának is beválna. És azután, mikor gyümölcscsel megrakottan ott áll, piros nagy almái csak úgy mosolyognak; csupa gyönyörűség ránézni. S ezek az almák újig elállnak. És én még sem ojtottam erről a pompás almafáról soha. A gyümölcsének az íze nem tetszik: savanyúnak találom. Hanem asztaldísznek, úri vendégségek alkalmával, nagyon ajánlatos.