Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

EGY BUDAPESTI ÍRÓ MŰHELYEI - JÓKAI MÓR: Kertészgazdászati jegyzetek

A körtékben is nagy választékkal bírunk. Először is a hazai fajok közül ajánlható a császárkörte (pergamen, vajkörte), az izembart (isambert), franciából indigenált név, de nagyon régi, úgy hogy magyarnak sorozhatjuk; az espereskörte, mézkörte. (Ezek mind nyári gyümölcsök; a régi magyar kertészek nem neveltek más téli körtét, mint a „totya körtét", ami csak akkor ehető, amikor már megfeketült a héja.) - És végül a magyar Kálmánkörte, ami a legnemesebb fajok között említhető, ott ahol szeret, például a Balaton vidékén. De énnálam nem szeret. Későn kezd el teremni s nem olyan szép gyümölcsöt mint Füreden, ahonnan az ojtóágakat hoztam. Annál szerencsésebb vagyok a francia kertészet által produkált körtefajokkal. Ezek között első helyen áll a „Kronprinz Ferdinand". Ahogy a neve mutatja, még a harmincas években keletkezett. Fájának növése óriási; minden évben terem és igen sokat. Gyümölcsének íze minden tulajdonságot egyesít, ami egy körtében kiváló. Érik decembertől márciusig s az érett körte is hetekig eltartható. Ezzel vetekednek a Hardenpontok (H. Colmar és H. Delice). Ezt a két körtefajt (Ferdinan és Hardenpont) az elnevezésnél a kertészek sokszor összetévesztik; Erdélyben megcserélve ismerik. így találom a ceglédiek gyümölcstenyésztő katalógusában is Unghvárynál a „Kronprinz Ferdinand"-ot a „Colmar Hardenpont" elnevezés alatt, mint ezt az országos hírű tulajdonos saját leveléből tudom. Ezeken kívül ajánlható francia körtefajok az Arenberg, Calebasse Thügart, Totleben, General Dumont, Soldat Laboureur, Lansac Quintinier, Liegl vadonca, amelyek az én hegyoldali talajomban vígan tenyésznek és gyümölcsöznek, soha el nem fagynak. Nem szeretik azonban nálam sem a klímát, sem a talajt a „duchesse d'Angouléme", a „Clairgeau", a „Sándor cár", a „Bergamotte Schweiczerhoze" (Háromszínű csíkos), és a „pisztráng körte". Van még egy fajta körtém, amit helyben talált körtevadoncra ojtottam; ez is minden évben terem, igen nagy körtéket és sokat, melyek tél derekán érnek; amíg tökéletes érettségüket el nem érték, addig az ízükbe timsó fanyarság vegyül; de mikor teljesen érettek, a legfinomabb zamattal bírnak. Nálam ez a körtefaj „Napóleon vadonca" cím alatt van beírva. (Ezelőtt negyvenkét esztendővel.) De most ezt az új katalógusokban nem találom. Az ottani Napóleon vadonca nem azonos vele, s ez a gyümölcs piacra nem kerül. Legutoljára hagytam a Josefine de Maiint, melynek csemetéit báró Kemény János kedves barátomtól kaptam erdélyi gyümölcsöséből ezelőtt hét évvel s melyek négy év óta jól teremnek. Azért hagytam utoljára, mert ez a körte márciusban, áprilisban érik, hanem akkor aztán fölülmúl finom íz és szag dolgában minden körtét.