Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

EGY BUDAPESTI ÍRÓ MŰHELYEI - JÓKAI MÓR: Kertészgazdászati jegyzetek

kétezer tojást. S azokat mind egymáshoz kötözi vékony selyemszállal; úgy hogy ha az ember egy ilyen coccust lefejt a fa kérgéről, két lábnyira elnyújthatja azt a selyemfonalat, melyen sorban függnek az állat petéi; de levenni csak késsel lehet, úgy oda van tapadva a fa kérgéhez. Ősszel aztán megdöglik az anyabogár, de azért ott marad a fához tapadva s holt maradványával védi az ivadékot a jövő tavaszig. - Példaképe az anyai szeretetnek. Néha az egész rózsafa, barackfa úgy néz ki miattuk, mintha koszos volna. Az mind élő állat rajta, a coccus. A tojásait azonban csak górcsővel lehet fölismerni, olyan parányiak. Tavasszal kikelnek a porontyok s akkor futnak szerte széjjel, míg jó tanyára akadnak a fák új hajtásain, ott azután megtelepednek, oda tapadnak s többé meg nem mozdulnak őszig. A kertész el nem tudja gondolni, miért görbülnek az ő barackfájának a hajtásai visszafelé? Mintha a köszvény húzná össze. Ez a coccus! De puszta szemmel meg nem lehet őket látni ifjú korukban. Csak a hangyák szeme látja meg őket. Mikor a kertész látja, hogy a barack- és rózsafa ágain szaladgálnak a hangyák, akkor már jöhet a nagyító üveggel, keresni a coccust. Mert ha egy hónap múlva puszta szemmel meglátja azokat a lencse-borsó nagyságú bibircseket a fán, akkor az már elkövette a kárt, hosszú szipolyával kiszíva a háncs nedvét s hátul folyvást eresztve ki magából, úgy hogy az lecsepeg s nedvessé teszi a földet a fa alatt. Még nagyobb csapás ez a paizstetű a melegházak narancs- és citromfáin. (Coccus hesperidum.) Sőt a szőlővenyigének is van paizstetűje, mely gyapjas külsejével árulja el magát; ennek a fiai is pókhálóval vannak egymáshoz kötve. (Coccus vitis.) Tehát amint meglátjuk ezeket a kórjelenségeket a barack- és rózsafákon, rögtön siessünk azokról a bibircsó alakú paizsokat késsel lekaparni; azok vagy élő paizstetűk vagy takarói ezernyi új ivadéknak. S minthogy ezt az új ivadékot puszta szemmel meglátni nem lehet, én ezt a védekezést találtam ki ellene: a paizstetűvel meglepett fáknak a derekát spirituszba mártott durva flanelldarabbal végig dörzsöltetem: a spiritusz minden rovart megöl s behatol még a coccus paizsa alá is. A coccusnak léteznek haszonhajtó fajai is, de azok nem a mi éghajlatunk alatt tenyésznek, mint az ilex coccusa, mely a festékadó kermeszt tengeti a délvidéki tölgyön; aztán meg a cochenilla (Coccus cacti), mely a legszebb bíborfestő anyagot szolgáltatja. Ezeket ottan mesterségesen tenyésztik. De mi a magunkét pusztítsuk.