Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

JÓKAI MÓROK - JÓKAI MÓR: Önéletírásom

ortográfiát jelzi; a magyar kiejtés ezer év előtt is csak az lehetett, ami most, a népdalokból elsajátított versformákkal, a tájszólásokból összegyűjtött ki­fejezésekkel, százakra menő szavakkal, miket szótáraink nem jegyeztek fel, de amelyek ismerősek, a néptől használtatnak; egy új szónak, egy mostani eszmének nem lehet azok közé vegyülni és mégis teljesen kifejezni a leg­egyszerűbb szavakkal a gondolatokat, úgy, hog)- az olvasó ne találjon ben­nük keresettséget, eredetiséghajhászatot. És aztán az egésznek, mikor minden basreliefjeiben ki lesz faragva, egy nagy ethicai és állami eszmének a megtestesülését kell felmutatni. Ha elkészülhetek vele úgy, ahogy kép­zeletemben látom, akkor aztán Isten kezébe hajtom le a fejemet. Magánéletemről a következőket tartom följegyzendőknek. Kora gyer­mekségemről kezdve mindig a legjobb családi életet láttam magam körül. Otthon mindenki szerette egymást: szülőim, testvéreim engemet vala­mennyien és én is őket. Soha eg)­zokszó nem hangzott a házunknál. És aho­vá idegen helyre kerültem, mindenütt valódi puritán szokások, jellemes, derék emberek álltak előttem. A pozsonyi, pápai, kecskeméti házigazdáim­nak családjaival úgy összerokonultam, hog)' ivadékaik késő korukig testvé­rüknek néztek. Nagy szerencsém volt, hog)" kitűnő tanáraim volrak; és még nagyobb, hog)' kortársaim, kikkel az iskolában versenyeznem kellert, fé­nyes tehetségű és nagy szorgalmú ifjak: közülök támadt egy pénzügymi­niszter, miniszteri tanácsos, három országgyűlési képviselő, két kúriai bíró, eg)' alispán, egy híres mérnök, az első artézi kútfúró, kirűnő lelkészek, tu­dományos akadémia tagjai, tanárok, egy híres festő, és egy Petőfi! Egy hosszú sor a hír kandidátusaiból. Az volt az olympi verseny! Prédáló úrfi, korhely cimbora még példának sem volt közöttünk, önképző társaságokat alakítottunk, ahol a klasszikusok és romantikusok remekeit s a magunk iro­dalmi zsengéit felolvastuk, az elsőbbeket esszével, az utóbbiakat bírálattal kísérve, a lancaster-nevelési rendszer mintájára egymást tanítottuk, ki mi­hez értett, énekre, zenére, rajzolásra, tornára és kardvívásra. Bort nem is­mertem húsz éves koromig, s asszonyt nem, míg meg nem házasodtam ; én a nőmhöz egész szívet vittem. Nőm elsőrendű művésznő volt a Nemzeti Színháznál: a magasabb dráma személyesítője, ki a shakespeare-i darabokban Lady Macbethet, Cleopatrár, Volumniát játszta. Szobortermet, klasszikus szépségű arc, csodálatos beszélő nag)' szemek­kel; hangja mély, lágy" és erőteljes, minden indulatkifejezésre képes; szava­lása tiszta és érzésreli. Az angol-amerikai Rosciussal, Ira Aldridgesal együtt játszott a pesti színpadon, az Macbethet, ő a Ladyt, és játszta Rachel jelen­létében Lecouvreur Adriennét, egyik estén a nagy francia művésznő, másik estén ő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom