Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

JÓKAI MÓROK - JÓKAI MÓR: Önéletírásom

És művészete mellett a legegyszerűbb háziasszony volt, minden rigolyák nélkül; lelke művelt, a hazai és külföldi irodalmat jól ismerte. Szíve tiszta volt és jó. Emberszerető a szegények iránt, független és büszke a nagyokkal és gazdagokkal szemben. Irántam, csak mint költő iránt volt szigorú, munkáimat megbírálta, s amit ő megjegyzett, az reám nézve orákulum volt. Hogyan szabadított meg forradalmi bujdosásomból, azt fentebb megemlítem, és aztán hosszú életen át hányszor éreztette velem önfeláldozó jóságát nehéz napjaimban; s nekem sok nehéz napom volt, amiknek emlékét nem fogom megörökíteni, legyenek megbocsátva azoknak a jó barátaimnak, akik azokat okozták. Eltakarja az árnyékot azoknak a „jobb" barátaimnak az emléke, akik életemnek napos oldalát képezik. (Tisza Kálmán.) Legjobb barátom volt maga a magyar közönség, mely nagy kegyével gondtalan élettel jutalmazott; a király kitüntetett a Szent István-rend s az írói és művészi érem adományozásával, a kormányférfiak barátságukkal, a nemzet a képviselői állással, a Magyar Tudományos Akadémia négy ízbeni választással, a tudományegyetem doktori promoveálással, városok, társulatok dísztagsággal, intézetek jövedelmező állásokkal; kiadóim műveim elterjesztésével, ifjú írótársaim és a művészek szeretetükkel. Ha ma elhagynám a földi világot, csak azt tudnám referálni annak a másik világ népének, hogy ez az elhagyott nagyon szép világ volt. Azon fényes alakok között, akik életem egének első csillagait képezték, elsők közé jegyezhetem dicsőséges királyunkat és királynénkar, József főherceget és mindnyájunk közös fájó emlékét, Rudolf trónörököst és Stefániát. A csillagászok találnak az égen olyan foltot, melyen a legerősebb távesővel sem lehet találni legkisebb csillagot; azt úgy híják, hog)- „szénüreg." .Arról az üres foltról a „mi" csillagunk futott le. Harmincnyolc esztendeig éltem nőmmel háborítatlan családi életet. Most már csak arcképei vesznek körül, s csak álmaimban jelen meg előttem. De sokszor megjelen. Mindig ugyanaz. Hanem azért nem állok egyedül. A hozzám való jó indulat átöröklört gyermekeinkre: egy leányom, egy vőm, egy kis csevegő unokám. Rokonszenves alakok mind. Eszük, szívük hozzámvaló. Művészi lelkek, kikben nemes nagyravágyás lángol s viszi előre, magasra. A fának csak a koronája törött le: a sarjak virágoznak a törzs körül.