Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)
EGY BUDAPESTI ÍRÓ MŰHELYEI - JÓKAI MÓR: Kertészgazdászati jegyzetek
S az aphistól meglepett őszi barackfának nemcsak a levele zsugorodik össze a siserahad megszállása miatt, hanem a szép diónyi barackok is valami fekete kormot kapnak a felszínükön s néhány nap múlva valamennyi a földön fekszik. Hát ez ellen mit csinálunk? Én itt ismét az én orákulumom, Molnár István igazgató utasítása szerint, hozatok magamnak az állami dohánygyárból néhány cilinder „thanaton"-t (haláladó, egyébiránt dohányfőzet), azt száz annyi vízben fölolvasztom, s azzal aztán a barackfákat a peronoszpóragép segélyével bepermeteztetem. Másnap a millió levéltetűből egy sincs a faleveleken, az mind meghalt. Ugyanezt a szolgálatot megteszi a sokkal könnyebben megszerezhető kvassziaforgács főzet, összekeverve (egy hektó vízre 2 százalék) fekete szappannal. De ugyanegy idejűleg a bajnak a támasztó okát is igyekeztem eltávolítani, akképpen, hogy a barackfák tövét nagy kerületben mélyen föltáratom, erős vasgálic oldattal belocsoltatom, még pedig a földfúró alkalmazásával, hogy a gyökerekig behatoljon azonnal s aztán megvan az az elégtételem, hogy egy hét múlva a barackfáim új sötétzöld hajtásokkal pompáznak, a megmaradt gyümölcs leszórja magáról a kormot, egészséges lesz, piros lesz: megérik. Tehát lehet megküzdeni a poklokkal, csak ne legyen lusta az ember. Az én tapasztalatom szerint a vasgálic teljesen bír azzal az erővel, hogy a gyökérpenészt a szőlők és gyümölcsfák gyökerein meggyérítse, ha ki nem is irtja végképp. Még valami az aphisról Előbbeni följegyzésemben egy merész állítást kockáztattam: azt, hogy a mézharmat teremti elő a levéltetűt, amit eddig valamennyi természettudós megfordítva állított, hogy a levéltetű fecskendi ki magából a mézharmatot. De ez határozott valótlanság! A baracklevelek mézes zománca ott van már a leveleken, mielőtt egyetlenegy levéltetűt lehetne rajtuk fölfedezni; az aphis nem csinálja a mézharmatot. Ugyan miből csinálná? A levegőből? Hogy az aphis kifecskendi magából a falevél mézét, mikor már nem fér a bendőjébe, az igaz; de a mézet a falevélből szíja. Erre legjobb bizonyíték az, hogy ha két őszi barackfa van egymás mellett, amelyek közül az egyik egészséges gyökerű, tehát a levelei nem mézharmatosak, a másik pedig már annyira tele van levéltetűvel, hogy nem férnek egymástul s csoportostul vándorolnak a fa derekán lefelé más fát keresni:
