Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

EGY BUDAPESTI ÍRÓ MŰHELYEI - JÓKAI MÓR: Kertészgazdászati jegyzetek

egyetlenegy azokból át nem költözik a szomszéd, ágaival összeérő, őszi ba­rackfára, amelyen nincs mézharmat. Ha az aphis maga tudná csinálni a méz­harmatot, a szomszéd fát is ellepné; de azt elkerüli, ahogy ezt minden év­ben van alkalmam észlelhetni. Az egész aphisnaka támadása épp olyan kifürkészhetetlen talány, mint a szaporodása. Csupa nőstény, mely folyvást eleven nőstényeket szül s a ma született porontyban már benne van a nyolc nap múlva születendő unoka: s ugyanazon nyáron át a dédunokátul kezdve az ősanyáig folyvást szüli mind­egyik a leányait hét ivadékon át: csak ősszel támadnak elő a szárnyas hímek (hát azok honnan támadtak?), akkor aztán párosodnak, s azontúl petéket tojnak. Én a levéltetűket minden évben elpusztítom a thanaton-permetezéssel s azok többé abban az évben nem mutatják magukat; a következő évben, mikor egy forró nap után megjelenik a barackfáimon a mézharmat, három nap múlva tele vannak a falevelek levéltetűvel. Honnan támadtak? A tava­lyi aphis-anyák csak nem rakhatták le a petéiket az idei új hajtásokra! Olyan titka ez a természetnek, amit még eddig senki sem tudott meg­magyarázni. Érdemes lenne ez általam fölállított véleményt tudományos vizsgálat tárgyává tenni: hogy tudniillik a dematofóra működése idézi elő a barackfá­kon a mézharmatot. Hiszen az üröm és a bodzafa levelein élődő levéltem nem tud mézet iz­zadni, az beéri a növény keserűségével. A cseresznyefának van fekete aphisa, az almafának barna, a szilvafának szürke, de az egyik se megy soha át az őszi barackfára, a rézrozsdaszínű le­véltetűknek mézharmat csinálást segíteni s a rózsafa piros levéltetűje soha se téved át a kecskerágó gyöngyházcsillámű levéltetűi közé. Minden nö­vénynek a gyökere szenved, amikor a saját levéltetűje meglepi. Ez az én ál­lításom. Az Istenbogárkája Kis gyerek korunkban, mikor a kertben játszadoztunk, bizonyosan mind­nyájan hallottuk az anyánktól, a dajkánktól, a játszópajtásunktól, hogy az Is­tenbogárkáját elfogni nem szabad, megölni pedig vétek. Ez a népbabona igaz és komoly. Az a kedves, szelíd, kicsiny, gömbölyű bogárka, karmazsin piros hátával, melyen négy fekete petty látható, a kertésznek a legjobb barátja. - Ha el­fogjuk, a tenyerünkbe tesszük, meg nem csíp, végig sétál az ujjunk hegyéig,

Next

/
Oldalképek
Tartalom