Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

JÓKAI MÓROK - JÓKAI MÓR: Negyven év visszhangja

dög, aki zsidógyerekeket tanít magyar nyelvre havi két forintért, s voltam bankelnök, aki százezrekkel hajigálózik; volt a nyakamon kötélhurok és érdemrend-szalag; megdobáltak koszorúval és sárral; hallottam magamat hivatni írókirálynak és Kossuthkutyának; huszonhárom esztendős koromban egy év alatt csináltam forradalmat, háborúba mentem és megházasodtam; egyiket se bántam meg... És amíg ezt a földglóbuszt, aminek Magyarország a neve, annyiszor körülkerültem, mennyi alakjával kellett megismerkednem az egymást váltó kornak! élők és halottak nekem modellt álltak: hívásomra mosr is előjönnek, változatosságban kifogyhatatlanok. Emlékkönyveimben annyi tárgy van följegyezve, hogy egy másik negyven év sem volna elég azokat mind feldolgozni. De őszintén be kell azt vallanom, hogy segítségem is van. Maga a közönség. Ami csak jellemző adat, ötlet fölmerül a napok történetében, azt nekem mindenünnen beküldi maga az ismeretlen jóbarát. Sok éven át az általam szerkesztett humorisztikus lapot úgy szólván maga a közönség írta tele; s ezeken a lapokon van a magyar népélet minden rétegeiben s fázisaiban ismertetve. Azontúl jó barárjaim közé számírhattam olyan szellemi kincstárnak nevezhető nag)" alakjait a magyar közéletnek, mint Deák Ferenc és Nyár)" Pál, akik élő krónikásai voltak a magyar világnak, a legalantabb rétegektől a legmagasabbakig. Én bennük az én porrá lett aranybányámat siratom. Azonkívül, akármerre járok az országban, jóakaróim mindenütt elém hozzák azokat a hagyományokat, történeteket, amik a vidékhez vannak kötve; régiségbuvárok, történettudósok figyelmeztetnek a históriai események közé beszövődő regényes epizódokra; nyomába igazítanak rejtélyes, titokszerű alakoknak; úgy hog)" mondhatnám, hog)" az egész magyar nemzet együtt dolgozik velem. Igaz, hog)* ez a közreműködés csak olyan, mint mikor Liszt Ferencnek a figyelmét megragadta ez a népdal: „nem ettem én ma egyebet, fekete retket, kenyeret!" s csinált belőle egy nagyszabású oratóriumot. Én is csak egy akkordot kapok meg, eg)" végső katasztrófát, s ahhoz kell hozzá divinálnom a megelőző regényr. Ez a mesterség pedig így megy. Elmondom az egész titkomat: utánam csinálhatja akárki. Vagy egy vezéreszmém akad, vag)" egy történelmi adatom, vag)" egy lélektanilag megoldatlan eseményem az életből. Ez ötlet, véletlen, ajándék, lelet. Akkor ehhez meg kell találnom az alakokat, amik ezt a történetet keresztül viszik. Ez már tanulmány. Sok munka, búvárkodás, megfigyelés, megvá-