Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

JÓKAI MÓROK - JÓKAI MÓR: Negyven év visszhangja

logatás kell hozzá. Útmutató a korszak; de még arra is rá kell előbb találni, mert nem minden mesét lehet akármely korba áthelyezni. Annak a kornak a szokásait, hangulatát, fogalmait, uralkodó eszméit, divatját, néha még a nyelvét, kifejezéseit is át kell tanulmányozni; gyakran a történet helyszínét beutazni, tájak, viseletek rajzait felvenni, műhelyek titkait tanulmányozni, szaktudósoktól leczkét venni, stb. stb. Mikor aztán ez megvan, akkor maguknak az előteremtett alakoknak kell kidolgozniuk a regénymese egész szövevényét. Itt már nem segít senki: egyedül a fantázia. Akkor belehelyezem magam az egyes alakoknak a kedélyhangulatába: iparkodom bennük élni. A gyilkosnak, az árulónak, a kéjencnek, a zsugorinak a lelki állapotját éppen úgy a magamévá teszem, mint a szenvedőét, a kétségbeesettét, a haragos bosszúállóét. Ilyenkor ha a családom tagja, vag)* a legkedvesebb barátom háborgat is, rosszul esik; lehet, hog)" akkor éppen zsarnoki kedvemben talál, indulatos vagyok, vag)' elérzékenyülök, a könnyekre fakadásig; vag)" az egekben járok és gyönyörködöm. Eg)' ajtónyitás, s az egész hangulatnak vége van. Újra kell kezdeni. - Bele kell melegednem a tárgyamba: anélkül is lehet ugyan írni, hidegen, kiszámítva; hanem olyan munka is az aztán. Lehet, hog)" szabályszerűbb, de én azt akarom, hog)" az olvasó érezze azt a meleget, ami engem hevített. Ülve soha sem gondolkozom, hanem járkálva. Előbb az egész hosszú regényt apróra kidolgozom a fejemben, a legrészletesebb dialógokig (kivéve a leíró részeket). Ilyenkor a fantázia átveszi a memória szerepér s az egész munka úgy készen van a fejemben, hog)' le tudnám diktálni. Hanem diktálni nem szeretek; mikor dolgozom, nem akarok emberi arcot látni. Mikor aztán leülök, akkor egyszerre megírok egy nyomtatott ívet; de megesik, hog)" kettőt is, egy szó kitörlés, igazítás nélkül. S hog)'valósággal a képzelet pótolta az emlékezetet, bizonyítja az, hog)" egy év múlva már úgy olvashatom a regényemet, mint valami idegen munkát, nem tudom, mi van benne, s nagyon kíváncsi vagyok rá, hog)" a regényhősöm hog)" fog kigázolni abból a hínárból, amibe belelovagolt? Ha hibásak a regényalakjaim, az a hibájuk, hog)" nem látom őket; mert bennük vagyok. Ha kívülről mintáznám őket, lehet, hog)" jobb lábon állnának; - de mi lenne a szárnyaikból? Már ezt a hibámat meg nem javíthatom. Vénebb leszek, de okosabb nem. így kell azt a közönségnek elfogadni, ahogy megvan negyven esztendő óta. Nem tartom semmi érdemnek, hog)" sokat dolgoztam; nem követelek érte se a jelenkortól, se az utókortól semmit, még azt sem, hog)' olvassák. Magamnak írtam; gyönyörűségem volt benne. Ez volt a világom, életemnek titka, utamnak vezetője, nag)" bajokban vigasztalóm, balsors csapásai között védelmezőm, jobb idők reményét, megnyugvást, új erőt új küzdelmekhez