Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

KULTUSZ ÉS ELLENKULTUSZ - JÓKAI MÓR: Goronilla

Majd hog)' kezet nem csókoltam a doktornak ezért. Alig is várhattam, hogy ebéd után lemehessek a kapus szobájába, arra az egy szivarra rágyújtani. Annál volt a gyufa. Gyufát a szegény bolondok kezébe nem adnak. Azért több szivart napjában annál az egynél nem is szívhattam el. Hat szivar volt a tárcámban, mikor azok elfogytak, akkor az orvos rávett, hogy azok helyett az erős szivarok helyett, amiknek darabja két korona, szívjak könnyebbeket, amiket tíz fillérért vesztegetnek. Azzal is meg voltam elégedve. Hiszen nem szivarról volt itt már szó, hanem valami nagyobb dologról. Az a szivarrárca nagyon becses szerzemény volt rám nézve. Annak cg)' rejtett rekesze volt, melyet csak a rugó eltalálása mellett lehetett felnyitni, abban a rekeszben volt egy kétszáz koronás bankjegy, meg egy általános vasúti jegy, Európa valamennyi vasutaira. Innen kiszökni nem elég, hanem aztán tovább menekülni: az a feladat. Amíg azt az egy szivart elhamvasztottam, a kapus ott volt mellettem a szobában: - s ez idő alatt a vicéje ült a kapu bejáratát, őriző páholyban. A kapu őrizetlen nem marad soha. A kapus szobájában volt cg)' falinaptár, amiből én kitanultam, hogy nemsokára köverkezik egy nag)- nemzeti ünnep, Szent István király napja. Erre sok nép felcsődül a vidékről Budapestre. Eg)' héttel előtte hozzáláttam a tervemhez. A szivarozási engedély óta az igazgató doktorral egészen jó barátok lettünk. Én iparkodtam a doktort régi anekdoták felelevenítésével mulattatni. Többek között, hog)*a pánszláv pap hogyan prédikált Szent István király napján (rá levén parancsolva) az első magyar királyról: „Aki tolvaj, az lop: mert aki lop, az tolvaj; de megvan neki érte az övé haszna" stb., stb. A doktor valószínűleg haliorra már ezt az adomát többször is, de azért mégis jólesett neki, hogy egy idegbeteg szenvedője ilyen verőfényes hangulatban van. Erről aztán áttértem arra, hogy most nemsokára be fog következni a nag)' nemzeti ünnep, a Szent István király napja: milyen jó volna akkor ezeknek a mi szegény kedélybeteg lakótársainknak is valami mulatságot rendezni, talán egy népjelmezes fölvonulást, este lampionokkal, kardalokkal. Ez a kedélyük gyógyulását előmozdítaná. Tudom, hog)' ez némi költségbe fog kerülni, de hát azt én kész vagyok mind a sajátomból fedezni, úgy tudom, hogy idejövetelemmel valami összeget hoztam a tárcámban. - Az meg van jól őrizve. Vigyáztam, hogy gyanúi ne költsék magam ellen.