Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

KULTUSZ ÉS ELLENKULTUSZ - JÓKAI MÓR: Goronilla

-Nem kívánom a tárcámat visszaadatni. Majd ha innen megválók, addig semmi szükségem rá. Tessék nekem majd annyit felszámítani belőle, amennyibe a népmulatság kerülni fog. Az orvosnak tetszett ez az ötlet. - De hát az ilyen népmulatságnál mégis múlhatatlan kiegészítő rész az ivás. A mulatóknak valamit csak kell inniok. - Folytattam én a tervezést. - Márpedig itt e falakon belől semmi spirituózumnak nem szabad pohárba töltetni - monda ki akaratát a doktor. - Értem jól, és helyeslem. Bor, ser, de még inkább az égetett italok a kedélybetegekre nézve valóságos méreg. Hanem én tudok egy egészen árratlan italt, ami jólesik az ínynek, de azért az életműszerre nem hat: ez a ribiszkebor. Nincsen abban egyéb, mint a gyermekeknek való tengeri szőlő édes savanykás nedve, nádcukorral szelídítve. Ezt szoktam én felhordatni, mikor gyermekbált adtam odahaza az aprószenteknek. Mekkora áldomásokar ittak vele, s azt hitték utána, hog)' igazi bort ittak. - Ez egészen helyes. A ribiszkéből, köszmétéből készült bor valóban a legártatlanabb italok közé tartozik - monda az orvos. - Csakhogy én nem tudom, hog)' ezt valahol Budapesten árulnák. Németországban mindenütt kapható. Én aztán készen voltam a kisegítéssel. - Ott készítik ezt a budai gyermekmenhely telepén, ahol a talaj éppen csak ribiszke termesztésre való: tessék az én nevemben megrendelést tenni: van készletben elég, akár száz palackra való. - Nem, az sok lesz. - No hár mondjunk ötvenet. Még magam is hajtok fel egy pohárral, ha doktor úr megengedi, becses egészségére. Megengedte. Örvendetes dolog az, ha a páciens ürít poharat az orvos egészségére. Azt kikötöttem magamnak, hog)" amikor megérkeznek a ribiszkeboros palackok, engem kihívjanak a megtekintésükre, majd én bontom fel az első palackot. Mert ha a ribiszkebor megpezsdül, akkor az is mámorító hatással bír. Rendén ment minden. Szent István király napján az egész kolónia fel volt elevenülve, a bekövetkezendő ünnepély neszére. Jelvények osztattak ki, süvegek a férfiaknak, fejkötők a hölgyeknek, csattogó bohócpálcák a fiataloknak, japáni napernyők az idősebbeknek. A lampionok ott lebegtek már a kerti utak oldalain. Délben jelentették nekem, hog)" megérkezett a budai ribiszkebor szállítmány. Odasiettem. A régi jó ismerős öreg hordár hozra, aki szokta hozzám rendesen szállítani ez ártatlan italt. Veres sipkája volt, fakóveres blúza, s a nyaka körül veres-