Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

MARGALITH KLEIJWEGT: Láthatatlan szülők

Láthatatlan szülők MARGALITH KLEIJWEGT A beilleszkedés Essalhi úr, Najid apja azt szeretné, hogy az iskola azonnal értesítse, ha fia vét az iskolai szabályok ellen. Mát több mint harminc éve él Hollandiában, és igen jól beszéli a nyelvet. „Ha megcsörren a telefon, mindig attól félek, hogy Najid csinált valamit." Azt mondja, hogy a fia jó gyerek. De honnan tudhatná a szülő, mit csinálnak a gyerekei az utcán? Amikor tavaly tudomást szerzett arról, hogy Najid obszcén megjegyzéseket tett az egyik tanárnőre, bement az iskolába, és biztosította az érintett tanárnőt arról, hogy azokat a szavakat Najid nem tőle tanulta. „Mert a tanárnő azt hitte, de most már nem." Egyre nehezebb a gyereknevelés, állapítja meg Essalhi úr. „Ha valamit megtiltok a gyerekeimnek, egyből azt kérdik, miért. Már nem a szülőé az utolsó szó." Egy pillanatra elhallgat, majd így folytatja: „Szerintem a marokkóiaknak nehezebb a gyereknevelés, mint a hollandoknak. Ok jobban tudják, hogy vannak itt a dolgok. Ha az ember, ahogy a hollandok többsége, sokáig járt iskolába, nyitottabb az agya. Ha ott fenn a fejben bezáródik a kiskapu, a nevelés is nehezebb." Najid apja odafigyel a családjára. „Én megkérdeztem a feleségem, akar-e hollandul tanulni", meséli. Kicsit később, amikor a gyerekek már nagyobbak voltak, az asszonynak voir is kedve hozzá. Elment a művelődési házba, hogy megpróbálja. Megvonja a vállát. „Sajnos, nem úgy sikerült." I Az itt közölt három rövid fejezet Margalith Kleijwegt 2005-ben megjelent Láthatatlan szülők (Onzichtbare ouders) című könyvéből való, melyben egy ún. „fekete" - többségében bevándorlók gyerekei látogatta - iskolai osztály tanulóinak családi hátterét, szociális környezetét mutatja be. A könyv alcíme, „Ahol Mohamed B. lakott". Mohamed B. Theo van Gogh filmrendező gyilkosa (a fordító megjegyzése).