Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

MARGALITH KLEIJWEGT: Láthatatlan szülők

Első látogatásom alatt Essalhi asszony összekucorodva az ablaknál ül. Mint aki nem tartozik a társasághoz. A férje viszi a szót. Amikor elindulok, hangos zene szól az ajtó előtt álló Golfból. Najid egyik bátyjának barátai lezseren támasztják a kocsi nyitott ajtajait. Essalhi asszony közben már átsietett a konyhába. Az ablaküvegre szorítja az arcát és integet. Amíg csak lát. Az Essalhi család Geuzenveldben lakik, amely Amszterdam egyik legszegényebb városnegyede. Az önkormányzat azt reméli, hogy ha lebontják a paneleket és új, piaci értékesítésű lakásokat építenek, sikerül tőkeerős lakókat idecsalogatni. Amszterdam nyugati részének új lendületre van szüksége. Az elmúlt években itt lakott Mohamed B. Semmi sem emlékeztet a 2004 végén felszámolt „terrorhálózatra". A negyedben nyugalom honol. Biciklisták tekernek a központ felé, egy lány sétálni viszi a kutyáját. Egy marokkói férfi sétál át a hídon, leteszi a bevásárló szatyrát és nézi a vízben úszkáló kacsákat. „Hideg", mondja és összedörzsöli a kezét. A sarkon egy templomból átalakított mecset áll. Épp most kezdődött a pénteki ima. Férfiak sietnek befelé. A mecset előtt egy kocsiban két kisgyerek várakozik a hátsó ülésen. Az apjuk feltehetőleg odabenn van. Grimaszokat vágnak, majd hancúrozni kezdenek. Ageuzenveldi kerületi önkormányzati hivatallal szemben két új magánház áll. Vízpartra építették őket. Az előtte fekvő téten feltűnően sok fejkendős nő sétál át. Egyikük babakocsit tol. Niqábot visel, a kék kendő elfedi az egész arcát. Epp csak a szemeknek marad egy szűk rés rajta. Essalhi asszony ma ebédre csirkeszatét csinált. Alegint az ablak mellett foglal helyet és kivonja magát a beszélgetésből. A szoba egyszerűen van berendezve. A fal mellett hosszú, L-alakú pad. Az előtte lévő asztal étkezésre is szolgál. Az Essalhik néhány évig az Akerben laktak, abban az újonnan épült városnegyedben, ahová sok marokkói és tötök család vágyik. Szerettek ott lakni, de mert tói drága volt, kénytelenek voltak visszajönni. Az Essalhi házaspárnak hat gyermeke van. Két lányuk néhány éve ment férjhez, mindketten marokkói illetőségű családtagot választottak maguknak. Latifa férjével és két kisgyetmekével Slotermeerben lakik, Samira és férje Zaanstadba költözött. A legidősebb fiú, aki huszonhét éves, még otthon lakik. Jelenleg munkanélküli. „Mit csináljak?" sóhajtja az apa. „Nem hallgat rám." Az ikrek, Adil és Najid iskolába járnak. Adil, aki kistermetű és vézna, a Galand Lyceumba, Najid, aki kifejezetten magas, a Kálvin nevét viselő iskolát választotta. A szülők Marokkó középső vidékéről származnak. A Szaharánál fekvő Atlasz-hegységből. A férfi gyermekkorában járt eg)' ideig iskolába, a feleség nem. A lányoknak nem kellett tanulniuk.