Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

GEERT MAK: Félik-e még az Istent a Prinsengrachton?

kétszázötven lélek, a férfiak fekete vagy szürke kabátban, a nők kalapban, néhány diák és egy-két diakonissza. Egy elől ülő lány elnyomja az ásítást. A lelkész a „bűnről" és arról prédikál, hogy „hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz". „Könyörgünk Hozzád a városért, amelyben élünk." Illetlen dologra vetemedek, amikor a könyörgés alatt nézelődök. A presbiterek mereven lehunyt szemmel ülnek. Mások kezükbe temetik az arcukat. Néhányan mélyen lehajtják a fejüket, szinte rá a padra. Csak a gyerekek forgatják a fejüket. Majdnem minden gyerek nézelődik. Bámészkodnak, ránevetnek, rákacsintanak egymásra. Mintha a templomban életre kelne egy játékokat rejtő, poros szekrény, és egyetlen nagy, titkos nézelődésre szőtt összeesküvés résztvevői volnánk. Alásfél óra múlva mindenki ismét odakinn áll, a lélek megerősödött, de a test még a kabátban is didereg. Ugyanaz a templom, ugyanazok az emberek, ugyanazok az arcok, mint amit 1890 táján egy téli napon Braakensiek a Noorderkerk lépcsőjén rajzolt. Csak mi egy századdal később élünk, és azóta minden megváltozott. A 11 ( )1 land iát, sőt Nyugat-Európát megosztó legnagyobb szakadék a város és a vidék között tátong. De sok amszterdaminak elég egy-két nemzedéket visszamennie, hogy megtalálja azt a pillanatot, amikor megtörtént a vidékről városba való átmenet. Szülők, akik rögtön a háború után felköltöztek Twentéből', mert a város jobb esélyeket kínált. Egy anya, aki gyerekfejjel otthagyta Drenthét, miután csődbe ment apja parasztgazdasága. Nagyszülők, akik a tizenkilencedik század végén megpróbáltak elmenekülni a Friese Woudenben ' uralkodó nyomorból. Szép lassan kiszakadtak a családból, lefoszlottak róluk a szokások és hagyományok. Ezeknek a tötéseknek a következményei néha még ma is észrevehetőek. IIa az évszázadok folyamán valami meghatározta e várost jellegét, akkor az minden bizonnyal a bevándorlás volt. A tizenhatodik század végén elözönlötték a várost a Németalföld déli részéből érkező menekültek, mindenekelőtt a zsidók és az antwerpeniek, akik az éhínség és a spanyolok elől menekültek ide. Okét követték a hugenották és a német keteskedők. Az 1880 és 1900 közötti időszakban a három északi tartományból hetvenötezer ember költözött el, és többségük Amszterdam felé vette az irányt. Az átadat ezután sem szűnt meg, sőt más tartományok is gondoskodtak utánpótlásról. Országon belül zajló népvándorlás volt ez, mely különböző intenzitással egészen a huszadik század ötvenes éveiig folytatódott. Aztán véget étt a csa5 Twente katolikusok lakta tájegység az ország keleti, Németországgal határos részén (a fordító megjegyzése). e Friese Wouden markánsan önálló arculattal rendelkező tájegység Frieslandban (a fordító megjegyzése).