Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)
JAN RATH: Hogyan zajlik az etnikai székfoglalósdi Mokumban?
csoport tagjai állnak. Amikor a bevándorlók, akik gazdasági irányultságukat többnyire szülőföldjükről hozzák magukkal, belépnek egy ilyen szerkezetbe, általában beérik valamilyen marginális hellyel. A gazdaságban bekövetkező változások a rangsort is módosítják. A jobb pozícióban lévők vertikális vagy horizontális mozgása a legalsó régiókban üres helyeket teremt, melyeket ilyenkor alacsonyabb pozíciókban lévők vagy újonnan érkezettek foglalnak el. Ezek a folyamatok, hol gyorsabban, hol lassabban, éveken át zajlanak. Waldinger (1996; lásd még Waldinger és Bozorgmehr 1996; 476-477) a piaci szegmenst a következőképp határozza meg: „(...) olyan tevékenységi ág, amely legalább ezer embert foglalkoztat, és amelyben az adott csoport a teljes foglalkoztatottsági skálán lévő arányához képest legalább százötven százalékban képviselteti magát." A piaci szegmensek a csoport és az azt körülvevő társadalom interakciójából keletkeznek, amelyben meghatározó szerepet játszik, hogy a csoport milyen szociális hálózatokba ágyazódott be. A szegmens létrehozásában két tényező játszik meghatározó szerepet, a kikényszeríthető bizalom és a saját csoportra korlátozódó lojalitás. Mihelyst az első úttörők megvetették a lábukat valamelyik szektorban, példájukat mások is követik. így alakulnak ki apránként az etnikai koncentrációk, illetve a piaci szegmensek. Ahogy másutt is, a (vonzó) pozíciókat a bennlévők {insiders) maguknak tartják fenn, és a sor végéről érkező kívülállókat {outsiders) például más bevándorló csoportokat nem engedik be. Mindez addig tart, amíg a piacon van játéktér, vagy üresedés nem támad másutt, és a csoport, úgy ahogy van, másik gazdasági szektorba teszi át székhelyét. Ez utóbbit részben maga a piaci szegmens teremti meg, hisz mihelyst valamely bevándorlócsoport vállalkozói révén valahol már nagyobb koncentrációt alkot, spontán kereslet támad saját csoportból származó könyvelőkre, ügyvédekre, szállítmányozókra és egyéb foglalkozásokra. A Waldinger-féle recept legfontosabb hozzávalói, nagyvonalakban, a következők: a gazdaságban tevékenykedők részéről állandó törekvés a társadalmi mobilitásra, új bevándorlók folyamatos beáramlása, „fajtudatos" társadalom, a társadalmi hálózatokba való behatárolt beágyazottság, olyan munkarangsor kialakulása, melynek élén a kedvezményezett, a végén pedig a problematikus csoportok állnak, bizonyos foglalkozásokban vagy gazdasági ágazatokban etnikai koncentrációk (piaci szegmensek) kialakulása, etnikai vagy faji érdekcsoportok irányította intézményes keret, a piaci körülmények és az etnikai lojalitások nagyfokú folyamatossága. Ezek együttesen alkotják azt az elegyet, melyből az etnikai szegmensek öröklődési mintája származik.