Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

JAN RATH: Hogyan zajlik az etnikai székfoglalósdi Mokumban?

Mennyiben kínál nekünk fogódzót ez az elmélet, amely az Atlanti-óceán túlpartján szerzett empirikus tapasztalatokon alapul? Alár első ránézésre is akad néhány bökkenő. Az első, hogy ha következetesen alkalmazzuk Waldinger piaci szegmensről adott meghatározását, furcsa eredményre jutunk. Piaci szegmenseknek tekintsük-e azokat a mára már megszűnt iparágakat, amelyekben úgy dolgoztak vendégmunkások tízezrei, hogy semmi néven nevezendő hatást nem gyakoroltak az adott gazdasági szektorra? És mit mondjunk a rabszolgaságra? A Waldinger-féle meghatározás merev alkalmazása akár még olyan kijelentéseket is igazolhat, hogy az afrikai rabszolgák ipari szegmenst alkottak az amerikai gyapottermesztésben vagy a suriname-i cukornád ültetvényeken. Az efféle megállapítások azonban igen furcsán hangoznának. A második gond, hogy Waldinger csak úgy állatában utal foglalkozásokra és gazdasági ágazatokra. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy összemos lényeges különbségeket. Megtörténhet például, hogy egy bizonyos csoport tagjai szegmenst alakítanak ki maguknak az egészségügyben, de gazdasági integrálódásuk szempontjából korántsem mellékes, hogy a szektor egészében tevékenykednek-e, hogy szívsebészként vagy ápolóként vagy házigondozóként alkotnak-e koncentrációt. A munkaerőpiacon ezek nagyon lényegeskülönbségek. A harmadik gond az, hogy Waldinger szerint csak azok a gazdasági tevékenységkoncentrációk tekinthetők efféle szegmenseknek, ahol az adott foglalkozásban vagy ágazatban dolgozó személyek száma meghaladja az ezret. A koncentrációnak csak ilyenkor van a csoport egészét érintő hatása. Amszterdam esetében ez például azt jelentené, hogy tizennégy görög vendéglátóipari egység semmilyen hatással sincs a városban élő körülbelül 250 lelket számláló görög „közösségre" (Vermeulen és mások 1985:57 és 114). Ez nemigen hihető. Érzésem szerint Amszterdam esetében semmilyen elméleti ok sem kényszerít bennünket arra, hogy az Egyesült Államokban használt hatalmas mértékeket használjuk. A negyedik gond, hogy Waldinger egy hosszú történelmi időszakból indul ki, amelyben folyamatos a bevándorlás és nagy a társadalmi folyamatosság. Ezek bizonyos értelemben az etnikai székfoglalós játék szükséges előfeltételei. De ezek a feltételek Hollandiában csak részben teljesülnek. Nem volt ugyanis folyamatos bevándorlás, és a második világháború fontos cezúrát jelentett. Ez a vállalkozások folyamatosságára is hatással volt. A megszállás éveiben a nácik kiirtották a zsidó gazdasági szegmenseket, aminek következtében eleve megszakadt a folyamatosság. Amikor most visszatérünk az egykori Új-Amszterdamból az Ij-parti leendő globális városba, e fenti megszorításokról semmiképp se feledkezzünk meg!