Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)
HERMAN VUIJSJE - JOS VAN DER LANS: Így lakunk mi Új Amszterdamban
Anything goes Az elmúlt negyedszázadban az amszterdami lakáspreferenciák és lehetőségek alakulása némiképp a ruházati divat trendváltozásaira hasonlított. Kezdetben volt a közösségi környezetet preferáló sorházi lakás. Ezt követte az egyéni igényekhez való fokozott alkalmazkodás. Mindeközben felvirágzott, majd lehanyatlott az önkényes házfoglalók mozgalma, amely felhívta a figyelmet a fiatalok lakáshelyzetére. A „divathullámok" egymásutániságában fontos tényező volt a hatóság, mely igencsak meghatározta, mit lehet és kell építeni. Ha a városvezetés ideológiát váltott, akkor akár még az is megtörténhetett, hogy egy egészen új építési filozófia jelent meg. Ugyanilyen fontos tényező volt, hogy az emberek korlátozott lakhatási lehetőségekkel rendelkeztek, így örömmel fogadtak bármilyen kínálkozó új lehetőséget. A huszonegyedik században kialakul majd egy olyan helyzet, amelyben a trendek nem egymás után születnek, hanem egyszerre hódít az összes elképzelhető lakásdivat. Az embereknek ma több lehetőségük van arra, hogy maguk alakítsák életük kereteit, és ezekre a lehetőségekre igényt is tartanak. A munkát megelőzve a lakás lett az a terület, ahol az ember „igazán" meg akarja mutatni önmagát. Ez ugyanúgy érvényes a juppikra, akik sikkesen akarnak élni a maguk tervezte vízparti házaikban, mint azokra, akik elégedetten és boldogan élnek ici-pici sorházi lakásaikban. A város nemek' északi kerületében a lakosok foggal-körömmel tiltakoznak azon javaslatok ellen, melyek tágas és levegős lakásokkal szeretnék helyettesíteni az elavult, régi „sufnikat". Ugyanígy, találni olyanokat, akik erőnek-erejével sem űzhetők el azokból a lakásokból, amelyek elvben lakhatásra alkalmatlan területeken állnak. Az elmúlt évtizedekben az ipari területeken szisztematikusan felszámolták a lakóházakat, de vannak olyan amszterdamiak, akiket a jelek szerint egyáltalán nem zavar az ipar jelenléte. Az utóbbi időben ezt a városvezetés is észrevette. Es erre jó okai vannak: egyrészt a városon belüli térhiány, másrészt az a felismerés, hogy a munkatevékenység nélküli „ideális lakókerület" könnyen egyhangú és uniformizált lakókörnyezethez vezet. A tiltó rendeleteket az átlag hollandra szabják. De találkozott-e már \ alalia valaki átlagos amszterdamival? A nagyvárosban minden előfordul, így olyan emberek is, akiknek például tetszik, hogy a lakásukban csak az egyik oldalon vannak nyitható ablakok, vagy hogy közvetlenül a kifutópálya mellett laknak. Lehetőség, mint a pelyva: a nyugati kikötő területén, a repülőtérnél vagy - ami most dívik - a Déli Tengely valamelyik fenti emeletén.
