Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)
HERMAN VUIJSJE - JOS VAN DER LANS: Így lakunk mi Új Amszterdamban
A térpazarlás Tulajdonképp furcsa, hogy Amszterdam térhiányban szenved. Napjainkban körülbelül annyian laknak Amszterdamban, mint közvetlenül a második világháború után, miközben a város területe megháromszorozódott. Átlagosan tehát minden lakosra egyre több tér jut. Ebben szerepet játszik a „családok felhígulása" is, az amszterdami háztartások háromnegyede ugyanis egy- vagy kétszemélyes háztartás. Ez utóbbiak jó része olyan lakásban él, ahol korábban egy egész család lakott. De térhiányt okozott az a „híg", elővárosi beépítési mód is, ahogy a háború után egyes városrészekben (Geuzenveld, Osdorp, Buitenveldert, Noord és Gaasperdam) építkeztek. Kezdetben ugyanis az volt az elv, hogy az új munkáslakások kapjanak kellő levegőt és fényt. Később pedig az volt az indok, hogy a tőkeerős lakáskeresők elköltöznek a nagyszerű lakáskörülményekkel kecsegtető alvóvárosokba, ha a városban nem áll rendelkezésre elegendő extenzív lakómiliő. Közben kiderült, hogy sokan minden pénzt megadnak azért, hogy a fővárosban lakhassanak. Legalábbis akkor, ha az, amit építenek számukra, olyan jó és szép, mint a keleti kikötő területén emelt városrész. Ajuppik sorba álltak, és pillanatok alatt semmivé foszlott az a mítosz is, hogy a családok kiköltöznek a városból, amikor megszületnek a gyerekek. Alost már a város többi részén is a korábbinál jóval sűrűbb beépítési módot alkalmaznak. Es a keleti kikötő példájából okulva, most már óvodákat és iskolákat is terveznek. De nem minden térrel kapcsolatos igény teljesíthető a létező város keretei között. Amszterdamnak nemcsak magában a városban kell építeni, hanem azon kívül is. A városhatáron belül Ijburg az utolsó nagy városbővítési projekt. Elvben északon még áll némi tér a város rendelkezésére - a Watetland egy része Amszterdamhoz tartozik -, de nem tartjuk valószínűnek, hogy azt valaha is beépítik. Waterland a város „tiszta szobája" volt és marad. Elvben lehetne még építeni a nyugati és a déli széleken, de ezt igencsak megnehezíti a repülőtér okozta zaj- és a kikötői iparral és infrastruktúrával járó egyéb környezeti ártalom. De azért azokon a területeken még nagyok a lehetőségek. A nyugati kikötő területének nagy részén igen pazarlóan bánnak a térrel. Például az ottani Nissan-lerakat végeláthatatlan méretű parkolóterületén. Ha az önkormányzat vállalná a föld alatti garázsok költségeinek egy részét, és visszavásárolná az így felszabaduló telkeket, egy fél belvárosnyi új lakóterület jöhetne létre.
