Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

HERMAN VUIJSJE - JOS VAN DER LANS: Így lakunk mi Új Amszterdamban

nelem visszatér egy korábbi korszakba, és ismét egy fedél alá kerül a lakás, a munkahely és a gondoskodás, akárcsak egy régimódi parasztgazdaságban. Ha ez a tendencia folytatódik, már nem az történik, hogy a városi mentalitás betör és meghódítja a vidéket, hanem a vidéki gondolkodás keres életteret magának a városban. De a szükséglet gyorsabb, mint a valóság. A nagyváros közterülete sok tekintetben a senkiföldjéte hasonlít, melyet időről-időre más városi falusiak, na meg, nem kis bosszúságot okozva, hangoskodó városi nomádok szelnek át. Az olyan falusi jellegzetességek, mint az egymással szembeni szívélyesség, a környezetre való odafigyelés és a környezetről való gondoskodás innen már kivesztek. Itt - nem ritkán egy és ugyanazon személy fejében konfliktusba kerül egymással az új lakó-munkahelyre jellemző meghittség és a városi anonimitás utáni vágy. E szembenállás a maga fizikai valójában a lakások mögötti (el)kcrítéskultúrában nyilatkozik meg, míg az utca felőli oldalon gyakori, hogy virágágyást alakítanak ki, padot helyeznek el vagy valamilyen egyéb személyes célból kisebb-nagyobb közterületet foglalnak el. A hivatalnokokat ez nagyon irritálja. A keleti kikötő területén néhány éve hadjáratot indítottak a lakóhajók előtti stégeket díszítő növények ellen, mondván, hogy a szabályok szerint a növények akadályozzák a mentőautók akadálymentes közlekedését. A közterületről takarodjanak a lakók - ott a város az úr, ez volt az intézkedések üzenete. A kérdés mégis az, fenntartható-e a jövőben is a régi felelősségmegosztás a maga mai formájában. IIa az új városlakók lakóterületeiket sajátjukévá akarják tenni - feltéve, hogy a köztéri jelleg nem sérül -, miért ne kaphatnák meg az ehhez szükséges eszközöket, költségeket és az ezzel járó felelősséget? Ma már minden lakásépítéssel foglalkozó szakember állítja, hogy a tulajdonjog növeli az emberek felelősségérzetét - akkor pedig miért ne lehetne, amikor a lakókörnyezettől való gondoskodásról beszélünk, egy újfajta feladatmegosztás mellett érvelni? Úgy tűnik, hogy a lakás és a közterület közötti különbségtétel, amelyet a városirányítók magától értetődőnek tartanak, már nem felel meg az új kor igényeinek. A váltásnak kifejezetten pozitív következményei lehetnének. Az a közterület, amely ugyan nyilvános marad, de amelyért a környéken lakók is felelősséget viselnek, talán még a város közepén is egyfajta falusi meghittségét tudna teremteni.