Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

MICHIEL WAGENAAR: A polgári öntudattól a tömegtársadalom felé

báró irányításával radikális beavatkozásokra került sor. Haussmann 17 éves működése alatt (1853-1870) a francia főváros olyan léptékű megújuláson ment keresztül, amilyenre Európában korábban sohasem volt példa. Minden fővárosok anyja Amikor a növekvő forgalom szinte ellehetetlenítette a késő középkori párizsi városmagot, Haussmann a házakkal telezsúfolt negyedeken át új közlekedési folyosókat nyitott. A Szajna prefektusa a felszín alatt korszerű vezetékrendszert építtetett, amely ivóvizet biztosított és elvezette a szennyvizet. Amikor a városban kiépült és általánossá vált a gázvilágítás, Párizs kiérdemelte a „fény városa" megtisztelő címet. A közlekedési folyosók létesítése egyebek mellett azzal a haszonnal járt, hogy el lehetett tüntetni a nyomornegyedeket. Haussmann tudatosan úgy terveztette meg az új utcákat, hogy mennél több zsúfolt bérkaszárnyát kelljen lebontani. Párizs központjából el is tűntek a nyomortanyák és a legalsó kategóriákba tartozó lakóépületek. Ezeket az ím. banlieue-be, a kietlen látványt nyújtó külvárosokba száműzte, ahová a Párizs nevezetességeire kíváncsi látogatók legfeljebb csak véletlenül tévedtek. Ez is része volt annak a városszépítészeti programnak, mely utak létesítésével, helyreállításával és a gépészeti infrastruktúra megteremtésével Párizsból európai mintafővárost csinált. A sugárutak szinte ráirányították a látogatók szemét a nagyságot és előkelőséget sugalló épületekhez és emlékművekhez. A Champs Elysées nagyszerű rálátást biztosított a napóleoni háborúknak emléket állító Diadalívre, amely addig magányosan árválkodott, és szinte elveszett a térben. A Place d'Etoile megalkotásával Haussmann kiemelte a szürkeségből a győzelmi emlékművet, és elérte, hogy többfelől is meg lehessen csodálni. A francia fővárosba érkező látogatók egyik ámulatból a másikba estek. A külföldieket azonban nemcsak a város lenyűgöző monumentalitása kápráztatta el. Haussmann ugyanis azzal is fokozta a hatást, hogy kifejezetten polgári miliőbe helyezett olyan térbeli elemeket, melyek korábban a királyi udvar, az egyház és az arisztokrácia kiváltságai voltak. Sugárútjai, terei és parkjai a polgári jólét bemutatásának színteréül szolgáltak. Az elegáns új utcákat fhneurök és boulevardier-k vették birtokukba. Richard Sennett azt írja, hogy a kávéházi teraszok Haussmann beavatkozásainak köszönhetik létüket. Holland és brit látogatók is csodájára jártak annak a lélegzetelállító városképnek, mely egyszerre kínált számtalan monumentális panorámát és szabadidő-eltöltésre, illetve nyilvános megjelenésre alkalmas, elegáns hely-