Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

PAUL SCHEFFER: Vissza a kertvárosba

IV. Falu a városban Ha jobban ismertük volna a klasszikusokat, reálisabb elképzeléseink lehettek volna a bevándorlással járó problémákról és jobban megértettük volna a szegregáció hátterét. Most már tapasztalatból tudjuk, hogy kellemetlen és nehéz problémákkal van dolgunk, már csak azért is, mert a bevándorlók jelentős hányada falusi társadalmakból származik. Próbáljuk meg elképzelni magunknak azt az időutazást, amit akkor teszünk meg, amikor az Atlasz-hegység vagy Anatólia valamelyik faluközösségéből átmegyünk Amszterdam, Birmingham, Lyon vagy Frankfurt nagyvárosi társadalmába! Senki sem lepődik meg azon, hogy eközben a legkülönbözőbb kulturális rövidzárlatok következhetnek be. Inkább az volna furcsa, ha mindez nem járna összeütközésekkel. Gondoljunk csak bele, hogy a falu közösségéből a névtelen városba való átmenet saját országon belül sem olyan egyszerű, hisz ilyenkor egy többnyire hagyományos vallásos kultúrából egy liberális, az esetek többségében világi társadalomba lép át az ember. A mi esetünkben tulajdonképp egyszerre két (át)lépés is történik, és ettől a hagyományosból a modernbe vezető út még hirtelenebb lesz. A két társadalmi formát a következő ellentétpárokkal jellemezhetjük: jövőre irányuló hit - a múlt tisztelete; egyenlőség - hierarchia; univerzalitás - partikularizmus; egyén — közösség; igazságosság - előjogok. A gyerekekhez való viszony változása talán a bevándotlás egyik legkellemetlenebb következménye, mert a sokakra jellemző, nagyfokú bezárkózás azzal jár, hogy az illető egyre jobban elidegenedik saját fiaitól és lányaitól, hisz ők a társadalommal szemben ekkora távolságot nem tudnak és nem akarnak megengedni maguknak. A nemzedéki konfliktusban önmagában véve nincs semmi furcsa és meglepő, de sok bevándorló családban túl nagy lett a nemzedékek közötti távolság. Sok szülő nem tudja felkészíteni gyermekét a társadalomban való életre, mert nem ismeri annak a nyelvét, szokásait és hagyományait. Az elkeseredésnek szemmellátható jelei vannak. Ezek az emberek úgy érzik, hogy mindenüktől megfosztják őket. Farah Karimi parlamenti képviselő ezt így fogalmazta meg: „Hollandiában nyilvánvalóan multikulturális dráma zajlik. Ez főként a bevándorló családok otthonaiban játszódik le." Kemény konfliktus dúl a férfiak és a nők, a szülők és a gyermekek, az élők és a holtak közötti viszony hagyományos és modern felfogása között. Nem könnyű kompromisszumot találni a sorsszerű gondolkodás meghatározta és az egyén akaratára épülő kultúra között. Egyik regényében Fouad Laroui így jellemzi az apa-fiú viszonyt: „Abal Khail szerette a fiát, de nem tudta, hogyan mondja el neki. Aggódott miatta, abban