Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

PAUL SCHEFFER: Vissza a kertvárosba

mítva csökkent a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkezők száma. De ami igazán érdekes, hogy ez a csökkenés a családoknál nem észlelhető. Ott kis túlzással azt látjuk, hogy vannak magas jövedelmű és alacsony jövedelmű családok. Más szóval, kevés a közepes jövedelemmel rendelkező család és számuk folyamatosan csökken. Ezek a családok ugyanis elhagyják a várost. Lassacskán csak a gazdag és a szegény családok maradnak itt. Aki az oktatásban tapasztalható szegregáció okait kutatja, étről se feledkezzen meg! A szociális mutatók közé tartozik a lakosság iskolázottsági szintje is. Bos en Lommerban az iskoláskorúak 89, Geuzeveldben 73 százaléka nem-nyugati származású és alacsony iskolázottsági szinttel rendelkezik. Ha megnézzük, hogyan néznek ki városrészekre lebontva az általános iskolai záróvizsga eredményei, és összehasonlítjuk az 1999-es és a 2003-as adatokat, azt látjuk, hogy azok bizonyos helyeken enyhe javulást, másutt stagnálást mutatnak. A záróvizsga-eredményeket azonban megfelelő visszafogottsággal kell kezelni, mert nem adnak teljesen valósághű képet. Egyes becslések szerint 10-15 százalék lehet azoknak a hatmatgyenge tanulóknak az aránya, akiket nem bocsátanak vizsgára. Velük kapcsolatban szokás „mérési perverzióról" beszélni. Ráadásul nem nyilvánosak az etnikai csoportokra lebontott eredmények, ami meglehetősen furcsa. Azt tudhatjuk, hány marokkói börtöntöltelék van, azt viszont már nem, hogyan tanulnak a török gyerekek az iskolákban. Mérni és adatokat szerezni komoly probléma, különösen akkor, ha olyan kényes témáról van szó, mint amilyen a városokban uralkodó etnikai viszonyok kérdése. De az semmiképp se jó, ha ezeket az adatokat nem kaphatjuk meg és nem tekinthetjük át. Érdemes megnézni a középfokú oktatás szám- és teljesítményadatait — az amszterdami középfokú záróvizsga-eredmények nem az országos átlag irányába mutatnak, ami ismét arra utal, hogy a javuló alsófokú záróvizsgaeredmények lehet, hogy maszatosak. Ha megnézzük, hányan maradnak ki az iskolából, a város egészére vonatkozóan nem túl rózsás a kép - a középszintű és az annál egy fokkal gyengébb színvonalú szakképzésben 40, illetve 20 százalék az iskolából kimaradók aránya -, az érintett városrészekben pedig még ennél is rosszabb a helyzet. Az iskolából való kimaradás, a fiatalkorú bűnözés, a tartós munkanélküliség tekintetében igencsak problematikus számadatokkal találkozunk. Szembeötlő a különbség a Nyugati Kertvárosokra jellemző, az átlagosnál rosszabb közbiztonság és a tetvekben megfogalmazott élhetőbb légkör, illetve az alacsony képzettségi szint és a parkváros, koncepcióban 2015-re jövendölt nagyobb gazdasági vitalitás között. Ugyanez a helyzet a város egészére vonatkozóan. A városvezetés ezt írja egyik újabb városvíziójában: „Amszterdamban megvannak az alapfeltételek